Japán vendégművészek a koncertesten

Csütörtök este a nagyváradi Állami Filharmónia heti hangversenyén a zeneirodalom nagyszerű alkotásai: Claude Debussy, Camille Saint-Saens, Igor Sztravinszkij kompozíciói hangzottak el. Mind a karmester Ozaki Shinya, mind a zongoraművész Azusa Yamaki japán vendégművészek voltak.

A két vendégművész nem először jár városunkban. A karmester egyébként a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia szimfonikus zenekarának állandó dirigense, valamint a Camerata Transilvanica vezetője. A zongoraművész is rendszeres meghívottja a szatmári és a marosvásárhelyi filharmóniának.

A váradi filharmónia Enescu-Bartók koncertterme csütörtök este újfent megtelt hallgatósággal, általában sokat játszott és kedvelt zeneművek csendültek fel a hangverseny keretében. Elsőként Claude Debussy (1862–1918) Három nocturne című alkotása csendült fel a szimfonikus zenekar tolmácsolásában. Debussy ezen szerzeményében új eljárásokkal és hatásokkal kísérletezett, ami munkájának zenei impresszionizmusként való jellemzésére vezetett. Mindez a francia zeneirodalom első igazán autentikus, modern képviselőjévé teszi. A zenekarra és női karra komponált Három nocturne-t Debussy 1897–1899 között írta, s a mű három részt foglal magában: 1. Felhők. Modéré; 2. Ünnepek. Animé et trés rythmé; 3. Szirének. Modérément animé. Először a két első darabot mutatták be 1900-ban, majd egy évvel később a teljes sorozatot. Ennek az újabb Debussy-műnek a tolmácsolása igazi sikert jelentett mind a szimfonikus zenekarnak, mind a Lászlóffy Zsolt karnagy által irányított énekkarnak. Az előadás végén nem maradt el az ütemes taps, a köszönet a közönség részéről.

Zongoraverseny

Ezt követően Camille Saint-Saens (1835–1921) 2., g-moll zongoraversenye (op. 22) csendült fel, Azusa Yamaki japán zongoraművész tolmácsolásában. A versenymű háromtételes: 1. Andante sostenuto; 2. Allegro scherzando; 3. Presto. A művet elindító szólókadencia a tétel befejezésénél ismét felhangzik, majd a zenekar a főtémával búcsúzik. A második tétel rondóforma keretében dolgoz fel két témát. A zárótétel a mű legegységesebb részlete, mind stílusát, mind hangját tekintve. Yamaki Azusa nem csak a mű virtuozitásával birkózott meg, kivételes játéktechnikával tolmácsolta a zeneművet, játéka igazi élményt jelentett a hallgatóság számára, s most sem maradt el az ütemes taps. A közönség lelkes éljenzését egy ráadással köszönte meg.

A tűzmadár

Az esten utolsóként Igor Sztravinszkij (1882–1971) A tűzmadár című műve csendült fel. Az orosz zeneszerző eredetileg táncjátékot írt, balettegyüttes számára, majd a balett zenéjéből zenekari szvitet komponált. A tűzmadár zenéje híven mutatja mindazokat a hatásokat, amelyek Sztravinszkij „első periódusának” stílusát meghatározták. Részben mesterének, Rimszkij-Korszakovnak a briliáns hangszerelési technikáját követi, részben a francia impresszionisták festői és merész hangzásait adaptálja. Mindezeken túl A tűzmadár jellegzetességét az orosz népzene döntő hatása adja.

Az öttételes (I. Bevezetés – A tűzmadár és tánca; II. A hercegnők tánca; III. Kascsej király pokoltánca; IV. Bölcsődal; V. Finálé) szvit sajátos zenéjét kiválóan tolmácsolták a nagyváradi szimfonikusok Shinya Ozaki vezényletével. A koncert végén a közönség ütemes tapssal köszöntötte a szimfonikus zenekart és a karmestert.

Dérer Ferenc