Böjte „iskolájának” „órája” Váradon

Nagy gond manapság, ugyanakkor nagy divat is az elméleti hit valamiben, vagyis a cselekvés nélküli támogatás, ami csak felületes, nem gyakorlati. Erről is szólt Váradon Böjte Csaba.

Ismét Nagyvárad vendége volt Böjte Csaba. Ezúttal péntek este a Barátok templomában ő tartotta a szentmisét, egy sorozatának itteni részeképpen. Nemrégiben ugyanis elindította az Irgalmasság iskoláját. Ennek lényege, hogy a ferences szerzetes beszédsorozatot tart húsvétig, az Irgalmasság Szent Éve alkalmából. Az első elmélkedését a dévai templomban mondta el, január 3-án. Itt az irgalmasság testi cselekedeteinek első állomásáról beszélt, vagyis arról, hogy az éhezőknek ételt kell adni. Csaba testvér bibliai és személyes történeteket mesélt el, mély gondolatokkal és tréfával átszőve, érthetővé téve, hogy mennyire fontos a segítségnyújtás a rászorulóknak.

Mi ez?

A ferences szerzetes azt tervezi, hogy e sorozat során minden héten legalább két elmélkedést megoszt. Ebbe az „új iskolába” a kezdeményező szerint „bárki beiratkozhat”, a „képzés” január első hetében kezdődött, lényegében irgalmasságra való nevelést jelent, és húsvétkor ér véget. Böjte így összegezte a kezdeményezést: „minden alkalommal a 14 irgalmasság egy-egy cselekedetét elmélkedjük át, így húsvét ünnepére pont a végére érünk.” S hogy mik a fő témák? Nos, az irgalmasság cselekedetei két csoportba sorolhatóak. Az irgalmasság testi cselekedetei: az éhezőknek ételt adni, a szomjazóknak italt adni, a szegényeket ruházni, az utasoknak szállást adni, a betegeket és, a börtönben levőket látogatni, a halottakat eltemetni. Az irgalmasság lelki cselekedetei: a bűnösöket meginteni, a tudatlanokat tanítani, a kételkedőknek jó tanácsot adni, a szomorúakat vigasztalni, a bántalmakat békével tűrni, az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, az élőkért és holtakért imádkozni.

A váradi „órája” során Böjte Csaba elmondta: nagy gond manapság, ugyanakkor nagy divat is az elméleti hit valamiben, a cselekvés nélküli támogatás. "Márpedig a hit tettek nélkül semmi" - jelezte. Számos saját példát adott erre, illetve ezen belül az irgalmasságra, saját életében szerzett tapasztalataiból is. Mint mondta, édesanyja például tevőlegesen is támogatta, mindvégig, nem csak szavakban, valamint nem csak felületes tettekben. Visszaemlékezett arra, hogy amikor az anya már kürházban volt, és élete utolsó napjai peregtek, akkor a hozzá látogatóba jövő fiától elkérte a kabátját is, hogy megvarraja, mivel egy lyukat látott rajta, és a fiú hiába szabadkozott, az anya még tűt és cérnát is kért a kórházban, és még ott is, akkor is konkrétan cselekedett a fiáért, megvarrva a kabátot. Egy másik példájának lényege az volt, hogy amikor az itcn tengődő gyerekeket segítettek, alapítványa révén, megmosdatták és át is öltöztették őket, volt e reménytelen sorsúak között egy lány, aki még vissza is feleselt - évekkel később pedig ez a lány volt az, aki  immár az egyetemet fejezte be végül, az alapítvány segítségével. Böjte szerint az irgalmaság fontossága mellett az is azt mutatja, "ha segítünk valakit, ha ott vagyunk mellette, hogy lemossuk róla az életét ellehetetlenítő mocskot, akkor új esélyt adunk neki". Kiemelte: ne csak elméletben, és ne csak felültesen segítsünk azokon, akik a szemünk láttára kérik aezt, vagy látjuk, hogy szükségük van egy másik ember segítségére, hanem konkrétan és következetesen állunk mellé.

Egyébként a váradi helyszín azért is passzolt a ferences szerzetes beszédsorozatához, mert magát az épületet is ferences rendi szerzetesek építették, 1732-1743 között, akárcsak mellé a rendházat (bár aztán templomot 1876-ban felújították, majd 1903-1905 között ifj. Rimanóczy Kálmán tervei alapján a hajóját teljesen átépítették, eklektikus stílusban, manapság pedig a rendház volt épülete már rég a katonakórházé.)

Szeghalmi Örs