„Az alkotó nélkül nincs kulturális érték”

Hétfő este a Szigligeti Színházban zajlott díjkiosztó gálaünnepséggel ért véget az RMDSZ által szervezett, a Magyar Kultúra Napjához kötődő rendezvénysorozat. Kulturális elismeréseket adtak át. Felléptek: a debreceni Kodály Filharmonikusok és a Kodály Kórus.Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke arra hívta fel a figyelmet: ismét a magyar kultúra ünnepére gyűltek össze, mely a Himnusz születésének, befejezésének napja, s így maga az ünnep az alkotónak az ünnepe is. A teremtő ember ünnepe, hisz minden kulturális érték az alkotótól eredeztethető. Alkotó nélkül nincs kulturális érték, kultúra nélkül nincs emberi lét, mert ugyan a fiziológia törvényei kultúra nélkül is viszik előre az életfunkciókat, ám ez csak lecsupaszított, a transzcendenciát nélkülöző lét. Születésünktől egy kulturális kontextusnak, egy hihetetlenül komplex jelrendszernek a részeként élünk, és a világban eligazodni is csak akkor és olyan mértékben tudunk, amikor és amilyen mértékben készen áll az a kulturális fegyverzetünk, páncélunk, amely biztonságot nyújt, világítótorony és útjelző cölöp egyszerre. Hozunk valamit magunkkal, a kulturális örökségünk letűnt korok hagymahéjszerű rétegződéseit, amely burok és rejtett tudás egy időben. Őrizzük, újraértelmezzük, rátámaszkodunk, faggatjuk, neki vetjük a hátunkat, ám ennél több is, hisz jelenvaló, benne élünk, vele élünk, belőle és általa élünk és vagyunk azok, akik, anélkül, hogy minden áldott percben erre reflektálnánk, mint ahogy a lélegzéssel sem bíbelődünk sokat. Csak akkor kapjuk fel a fejünket, amikor baj van.

Persze, a kultúra ennél is több: nem elég megőrizni, nem elég élni benne és érteni- tette hozzá. Nem elég használni, mint egy identitásburkot, hivatkozni rá, megbújni hűvös és biztonságosnak tűnő árnyékában. Jövő is, teremtésre váró holnap, alkotás, ház, amely sosem készül el, ház, amelyet mindig építünk. Ezért a magyar kultúra ünnepe nemcsak felszabadultság, hanem szorongás is egy időben, az erdélyi magyar kultúra pedig része az egyetemes magyar kultúrának. Ez csak addig közhely, amíg nem állunk neki egy olyan katalógus összeállításának, amelyben benne lenne mindaz, ami a magyar kultúra része és benne az is természetesen, ami az egyetemes kultúrában már helyet biztosított maga számára.

Az RMDSZ elnöke szerint arra a kérdésre, hogy a szép és jó és igaz alkotások vagy általában véve a kultúra jobbá teszi-e az embert, nincs válasz. Kijelentette: tudna hosszasan érvelni amellett, hogy igen, jobbá teszi, megváltoztatja, megértőbbé, emberségesebbé változtatja, előrébb viszi, de aztán elbizonytalanodna. Szétnéz a világban, szűkebb és tágabb környezetünkben és újra és újra, sokszor elszörnyedve, kétségbeesve kérdezi: az a sok remekmű, ami csak az elmúlt évben vagy években született, jobbá tett-e bennünket, vagy sem? Jobban ismerjük-e általa magunkat és a világunkat? Ezek által a kiváló művek által hajlamosabbak vagyunk-e a jó felismerésére és a jó választására? Bár meglátásában lehet, hogy ez már nem is a kultúra célja. Lehet, hogy a kultúrának ma ilyen célja nem is lehet. Innen és ezért is a szorongás a felszabadult ünnep mellett, mert az alkotás nemcsak választ ad, hanem kérdéseket is szül, új, járatlan vagy járatlannak tűnő utakat nyit meg.

Érdekesnek ígérkező

Arról is szót ejtett Kelemen Hunor: 2018 számunkra, romániai magyarok számára érdekesnek ígérkező év. Tele vagyunk kérdésekkel és szorongással, bizakodunk is, mert ismerjük azt az erős talapzatot, amelyen állunk, és ez némi ünneplésre és bizakodásra is okot ad. Ünnepelhetjük, mondhatnánk ironikusan, hogy egyáltalán még itt vagyunk, hisz olyan száz esztendőt tudunk magunk mögött, amely alatt többször célul tűzték ki, hogy a magyar kultúra nyomait is eltörlik ebből a tájból. És bizakodóak vagyunk, mert tudjuk, hogy mit akarunk. Azon meggyőződésének adott hangot: meg kell tudnunk vizsgálni, hogy száz évvel azt követően, hogy többségből számbeli kisebbség lettünk, milyen állapotban vagyunk. Mit tettünk száz év alatt hozzá a magyar kultúrához? Milyen hatások értek és érnek bennünket, és hogyan és milyen mértékben hatunk mi másokra, mondjuk a velünk együtt élő románok kultúrájára? "Ebben az évben is büszkén kell vállalnunk azt, hogy kik vagyunk, mit akarunk, milyen jövőt szeretnénk magunknak. Fel kell tudnunk mutatni, hogy Kós Károly nemzedékétől mit tettünk le az asztalra, mivel gazdagítottuk a magyar kultúrát, és mivel járultunk hozzá annak a társadalomnak a gazdagításához, amelyben egy kerek évszázada telnek napjaink. Az eredménytől mi magunk is meg fogunk lepődni, de legalább ennyire fontos, hogy lássa ezt, értse ezt és fogadja el az a többségi társadalom is, amely még mindig gyanakodva néz az erdélyi magyarokra. Értékalkotó közösség vagyunk, amely szerves része a magyar kultúrának és büszkén hordozza a transzilvanista sajátosságait is"- fogalmazott, majd hozzátette: az RMDSZ ezért is indította útjára az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában programot.

Eggyé kovácsolni

Vitányi István fideszes országgyűlési képviselő Illyés Gyula gondolatával köszöntötte az ünneplőket, azon véleményét fejezve ki: a Himnusz születésének napja egy kicsit a nemzet születésnapja is. Szerinte köszönet illeti ezért az ősöket, hogy 2018-ban közösen ünnepelhet Debrecen, Nagyvárad, Margitta és Berettyóújfalu, s egyúttal figyelmeztetés is, hogy mindenhez felelősség is társul, mert a mi utódaink is aszerint ítélnek meg minket, hogy miként éljük a magunk életét, és közben hogyan viselkedünk embertársainkkal a nemzeten belül, és azon kívül, amikor kapcsolatba kerülünk másokkal. Mindenképpen mi határozzuk meg tehát mindennapi munkánkkal, cselekedeteinkkel, hogy meg tudjuk-e védeni közös értékeinket. Ugyanakkor van egy olyan sajátosságunk is, hogy a műveltség és az egymás iránti tisztelet által képesek vagyunk eggyé válni, megbecsülni egymást és önmagunkat. "A felelősség kérdése az, ami mindig az első, kötelességeinket pedig emberként, közösségként, nemzetként és országként egyaránt teljesítenünk kell. Vannak vállalásaink, feladataink, elvárásaink, érdekeink és értékeink, melyek mind-mind meghatározzák, hogy miként viszonyulunk egymáshoz, azokhoz akikkel együtélünk, vagy tartozunk. Nehéz évszázadok alatt ezt megtanultunk a történelmünk folyamán, és a mai Magyarország feladata se lehet más a békés együttélés megteremtése mellett mint az, hogy eggyé kovácsolni, ami egybe tartozik, és szerencsére ma már ennek megvannak a közjogi lehetőségei és keretei"- hangoztatta a honatya.

A díjazottak

Magyar Kultúrért- emlékplakettet vehetett át Cseke Attilától, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnökétől és Szabó Ödön ügyvezető elnöktől a Nagyvárad-Velencei Református Egyházközség Ifjúsági Színjátszó Csoportja, és Bokor István szalacsi tanár. A Magyar Kultúráért Díjban részesült Tódor Albert, a Nagyváradi Állami Filharmónia volt igazgatója, a margittai Horváth János Társaság Színjátszó Csoportja és Vegyes Kórusa, dr. Fleisz János egyetemi oktató, történész. Magyar Kultúráért Életműdíjat kapott: Jakabffy Emma ny. biológiatanárnő, a Pro Familae Alapítvány elnöke és Trifán László képzőművész, zenész.

Az RMDSZ Bihar megyei szervezete és az In Memoriam Jakobovits Miklós Társaság Jakobovits Miklós-díjának az idén Németh Júlia kolozsvári művészettörténész, a Barabás Miklós Céh alelnöke örvendhetett. A díjat Jakobovits Márta keramikus, Jovián György festőművész és Kányádi Iréne művészettörténész, a PKE oktatója adták át.

A díjak átadása után Hommage á Kodály címmel a debreceni Kodály Filharmónikusok és a Kodály Kórus koncertje következett. Műsoron szerepelt: Budavári Te Deum, Galántai Táncok, Psalmus Hungaricus. Közreműködött: Jőrös Andrea- szoprán, Bódi Marianna- alt, Szerekován János- tenor, Wagner Lajos- basszus. Vezényelt: Somogyi-Tóth Dániel.

Ciucur Losonczi Antonius