A teremtés – rövidítés nélkül

Rég hallott remekművet adtak elő csütörtök este a szimfonikus zenekar, az énekkar és a meghívott szólisták az Enescu–Bartók hangversenyteremben: Joseph Haydn A teremtés című oratóriumát.

Az est meghívott vendégei közül a karmester Theo Wolters Hollandiából érkezett, Barabás Annamária szoprán Svájcból, Cristian Mogoşan tenor Kolozsvárról, Iustinian Zetea basszus Bukarestből. Az volt rendkívüli ezen a koncerten – amit külön hangsúlyoznunk is kell –, hogy a zenekar és a kórus teljes egészében adta elő Haydn A teremtés című oratóriumát. A hangverseny után néhány komolyzene-kedvelő arról beszélgetett, hogy Haydn eme remekművét sokszor nem a teljes terjedelmében adják elő; ezért is dicséretes, hogy a karmester, a zenekar, a filharmónia énekkara és a szólisták a sok tudást igénylő oratóriumot teljes terjedelmében mutatták be a klasszikus zene nagyváradi szerelmeseinek.

Ahhoz, hogy Joseph Haydn (1732–1809) osztrák zeneszerző megírja A teremtést, nagyban hozzájárultak a londoni útjai; 1791-ben részt vett a londoni Westminster-apátságban tartott Händel-ünnepségeken, s alkalma volt meghallgatni Händel oratóriumait (Eszter, Saul, Judas Maccabeus, Messiás). Haydn, miután letelepedett Bécsben, és visszatért Esterházy-szolgálatba, hozzáfogott A teremtés megkomponálásához. Az oratóriumot először 1798 áprilisában, Schwarzenberg bécsi palotájában adták elő, s mélységes megrendülést keltett. Hamarosan, 1799-ben, Bécsben sor került a nyilvános bemutatóra is – hasonló hatással. Ettől kezdve rendszeresen játszották ezt a nagyszerű művet. A váradi műsorra tűzését talán Batta András szavai is indokolják: „A teremtésre szükségünk van, vágyunk arra, hogy valaki ismét megmutassa a világ szépségeit, és azt az érzést közvetítse, hogy jó élni a földön. Ezért válhat A teremtésből a mindenkori újrakezdés zenéje.”

Harmonikus együttműködés

Az előadást az összes közreműködő harmonikus együttműködése jellemezte. A holland Theo Wolters karmester irányításával, egy széles dinamikai skálán mozgó, sokszor leheletfinom tolmácsolást hallhattunk, máskor masszív fortissimókat, különleges hangszínekkel. A Lászlóffy Zsolt által felkészített énekkar teljesítményét most sem értékelhetjük másnak, mint felsőfokúnak. A sikerben mindhárom szólistának jelentős része volt. A hangversenyterem közönsége fogékonyan reagált az élményre, a taps bizonyította az élőzene-hallgatás pótolhatatlan hatását. Sokáig fogjuk emlegetni ezt a hangversenyt: magasra tette a mércét!

Dérer Ferenc