A karmester hegedűművészként is bemutatkozott

A nagyváradi filharmóniában a legutóbbi hangverseny Felix Mendelssohn-Bartholdy zeneszerző tiszteletére rendezett emlékest volt. A német zeneszerző három műve is elhangzott. A hangversenyen meghívott szólisták, és a filharmónia énekkara is közreműködött.A Mendelssohn-estként beharangozott hangversennyel a váradi filharmónia emléket állított a kiváló komponistának. Az est meghívott karmestere-hegedűművésze ezúttal Horváth Ladislau volt. A hangversenyen meghívott szólisták is közreműködtek: Gebe-Fügi Renáta (szoprán), Valentina Puşcaş (alt), Marius Boroş (tenor), Tasnádi Ferenc (basszus), valamint a filharmónia énekkara dr. Lászlóffy Zsolt karigazgató irányításával. Ma már szinte hagyomány a váradi filharmóniában, hogy időszakonként egy-egy nagy zeneszerző műveiből szerveznek egész estét betöltő hangversenyt, így történt csütörtökön is. Felix Mendelssohn-Bartholdy sokoldalú komponista volt, minden zenei műfajban termékenynek bizonyult. Gazdag polgári családban született, édesapja bankár és kereskedő volt, nagyapja jelentős filozófus és bibliafordító. A szülőknek megadatott, hogy megfelelő anyagi és szellemi hátteret teremthessenek gyermekeik fejlődéséhez, hogy azok műveljék és fejlesszék magukat. Felix hatévesen kezdett zongoraleckéket venni édesanyjától, nyolcéves korában már zeneszerzést tanult. Csodagyerek vált belőle, minden zenei műfajban otthonosan mozgott, kivételes volt zenei memóriája és fogékonysága. Kilencévesen mutatkozott be a közönség előtt, tízévesen kezdett zenét szerezni.

Elsőként Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809. február 3. – 1847. november 4.) Szentivánéji álom nyitánya csendült fel az Enescu–Bartók koncertteremben, a szimfonikus zenekar tolmácsolásában. Mendelssohn tizenhét éves volt, amikor ezt művet megírta, amelyet William Shakespeare azonos című darabja ihletett. A nyitány sikere mesterré avatta őt. Tizenhat évvel később visszatért ehhez a témához, s a nyitányhoz további tételeket komponált: teljes kísérőzenét írt Shakespeare művéhez, és szvitet is összeállított belőle.

Tizenhárom évesen írta

Felix Mendelssohn elismert csodagyerek volt, aki húszéves kora előtt tizenkét szimfóniát írt. Tehetségének igazolására nem is kell jobb példát keresnünk, mint a tizenhárom évesen írt d-moll hegedűverseny – ezzel folytatódott a filharmóniában a Mendelssohn-est. A versenyművet a karmester tolmácsolta, aki egyben nagy tudású hegedűművész is, így hát Ladislau Horváth csütörtökön virtuóz hegedűsként is bemutatkozott a hallgatóságnak. A pódiumon vonós kamarazenekart alakított ki, s egyszerre dirigálta és játszotta a szólóját a csodálatosan szép versenyműnek. Eddig nem volt alkalmam ehhez fogható élő előadást hallgatni/látni; lenyűgöző volt. Nem is maradt el a közönség elismerése, a vastaps.

A szünet után Mendelssohn Lauda Sion című, szólistákra, ének- és zenekarra írt kantátája, op. 73, hangzott el az Enescu–Bartók koncertteremben. Az 1846-ban alkotott oratorikus egyházi mű csütörtök esti nagyváradi előadása egyben romániai premier is volt. A Lauda Sion nagy sikert aratott; a nagyszerű szimfonikus zenekar mellett a filharmónia énekkara nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hallgatóság azzal az érzéssel távozzék a hangversenyről, hogy igen, ide érdemes eljönni, mert a zenekar, az énekkar, no és a szólisták igazi örömet szereznek a hallgatóságnak előadásukkal, zenei tudásukkal, hozzáállásukkal. A négy szólista: Gebe-Fügi Renáta, Valentina Puşcaş, Marius Boroş és Tasnádi Ferenc énekhangjáról és csütörtöki fellépéséről csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólni. Az est főszereplője kétségkívül Ladislau Horváth karmester és hegedűművész volt, aki avatott kézzel irányította a zenekart.

Dérer Ferenc