Hálaadó mise a vártemplomban

A Szent László Regionális Találkozók zárásaként csütörtök este Böcskei László megyés püspök hálaadó szentmisét mutatott be Szent László király egykori sírjának közelében, a váradi vártemplomban.A hálaadó ünnepi szentmise jó alkalom volt arra, hogy az egyházmegye- és városalapító Szent László közbenjárását kérjék közösségeink, családjaink és saját magunk életére.

A bevezető részben Exc. Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: az aratás vagy betakarítás után az emberek hálát adnak Istennek azért, amivel megajándékozta őket, és a kezük munkája, az Úr áldásának eredményeként fogadhatnak, hogy a mindennapi betevőjük biztosítva legyen. „Mi is összegyűltünk, hálát adva Istennek, hogy a termőföldhöz hasonlóan befogadóvá tett minket amikor megszólított és tanított, és mint egy veteményes kertbe, elvetette bennünk az üdvösség magvait. Az elmúlt hónapokat úgy éltük meg, hogy egy olyan szentre figyeltünk, aki tanító, példakép és közbenjáró, itt élt, megszentelte e helyet, és ezáltal bennünket is, akik a nyomdokain, a követésében akarunk járni” – fogalmazott.

Kincs

A Szent Máté könyvéből kiválasztott evangéliumi részlet alapján homíliájában az egyházmegye főpásztora kifejtette: a felolvasott jézusi tanítást példabeszédek és csodák sorozata előzte meg, melyek új idők kezdetét jelezték. Ez egyrészt szembesülést váltott ki azokból, akik hallgatták, másfelől pedig követésre ösztönözte azokat, akik megismerték. A szembesülés azonban nem csak felismerése, tükörképe annak, ami vagyunk, hanem önmagunk felvállalása is egyúttal. Nem csüggedés, hanem elengedése mindannak, ami lehúz és teher, hogy aztán gyarapodhassunk – magyarázta. Hangsúlyozta: minden kor embere számára lényeges, hogy kincsei legyenek, de ezek minőségét, felbecsülhetetlen értékét nem csupán a birtoklásuk határozza meg, hanem az elérhetőségük, a megszerezhetőségük iránti vágy is, a megközelíthetőségük. A Szent László jubileumi év keretében az elmúlt hónapokban zajlott programok felemelő szakaszai is egy kincs felismeréséről, megismeréséről és megtalálásáról szóltak, hogy ez helyes irányba vezesse az életünket. Szent László király mellé akarunk ugyanis állni azért, hogy ne céltalanul bolyongjunk a világban, hanem minden pillanatban felismerjük keresztény küldetésünk állandóan sürgető és hívó voltát. A középpontba állítsunk egy kiváló személyiséget és megértsük az üzenete aktualitását.

A püspök köszönetet mondott a híveknek, akiket a lelkipásztoraik lelkesítettek a megtérés útján a megújulás reményében. Felidézte, hogy hét alkalommal voltak regionális találkozók, a váradi Székesegyházban, Mezőbikácson, Almásfegyverneken, Székelyhídon, Kárásztelken, Sólyomkőváron és a kapucinus templomban, ennyiszer nyílt tehát lehetőség a szolgálat, a kitartás és az áldozatvállalás útjának felismerésére Szent László példáját követve. Lényeges azonban, hogy ez ne csupán ideiglenes közelség legyen, hanem egy olyan mérce, mely visszafordíthatatlan elköteleződést és megerősítést jelent azok számára, akik egyházépítésre, a keresztény értékek védelmére vállalkoztak – nyomatékosította.

A szertartás második felében a valódi megújulás kifejezésének jeleként a kerületek „képviselőinek képviselői” imák formájában hozták el üzeneteiket, azokat a kéréseiket, melyeket fontosnak tartottak egymással megosztani és közösen Isten elé terjeszteni. Ugyanakkor a jelenlevők égő gyertyával a kezükben tettek hitvallást annak jeleként: tudatában vannak annak, hogy a rájuk bízott kincs egy olyan érték, melyet őrizniük, védelmezniük és tovább kell adniuk az utánunk következő generációknak is.

Ciucur Losonczi Antonius