Némi értelmezés és tévelygések (IV. rész)

A számunkra oly kedves szabadság úgy tűnik, irtózik a tiltásoktól. Il est interdit d`interdire, mondja a francia nonszensz, mely annyi politikai piszkozatot és filozófiát ihletett. Ma, a szabadság, úgy tűnik a jogokról és engedélyekről szól – annak ellenére, hogy ősidőktől fogva nem szabadságnak hívják, hanem engedélynek –, a gondolkodás barbársága, mely a börtönökben, lágerekben és zsarnokságokban történt fennkölt szabadság és emberség gesztusokat dohos árnyékba helyezi. Ám a szabadság nem függ engedélytől sem és tilalomtól sem, a Jótól és Rossztól sem; az egyediségtől és az önálló választás függetlenségétől függ. Így, felvértezve a tízparancsolattal, az ember szabadon kimutathatja nagylelkűségét, bátorságát, sajnálatát, stb., anélkül, hogy bárki elismerésére és hálájára legyen szüksége, ellentétben a „racionalista-világi” jóváhagyásokkal. Követve elődeink eszméit, Cernea képviselő úr csak azt a jogot vívta ki magának, hogy a parlamenti gyűléseken rövid ujjú pólót viselhessen és barátnőjét gondmentesen elhagyhassa, az „élettársi egyezség” visszavonásával, amikor már megunták egymást. Ami a bátorságot, nagylelkűséget vagy sajnálatot illeti, őurasága politikai nézeteiből nem hallottam egyebet, mint olyan javaslatokat, melyek ezen nemes értékeket elfelejtetté vagy haszontalanná tegyék, avagy a racionálisan optimizált társadalom finom-mechanikája által meghaladottá. Aprók és kicsinyesek azok örömei, akik az abszolút érzéstől és a titoktól óvakodnak!

Sajnos ez a gondolkodás nemcsak a politikai kínosság vagy hibás ügyintézés tárgyát képezi. Egy velem egykorú ismerősöm több éve küzd az alkoholizmus egyik pusztító formájával. Józan pillanatainak egyetlen és megrögzött témája a „racionalista-világi” hite, melyet egy Tom Minchin rajzfilmben szimpatikusan foglalt össze. A filmben a szereplő beszédet tart egy természetfeletti erőkkel rendelkező fiatal lánynak és megjegyzi, hogy elégedett azzal, hogy ne legyen több mint egy szénmorzsa, egy korlátolt és lényegtelen élettel, aki viszont az orvostudomány előrehaladásának köszönhetően kétszer annyit fog élni mint ősei. Az alkoholista barátom mégsincs annyira elragadtatva, mint amilyennek mondja magát…

Nem hiszem, hogy az emberek megszabadulhatnak az abszolúttól, mert annak hiánya azt jelentené, hogy Cernea úr Facebookon kitett kétfilléres filozófiája, miszerint a Román állam, Liviu Dragnea, Donald Trump, a társadalmi közegek, a pollitically correctness vagy a fogyasztás a többezer éves civilizáció gyöngye, melyen túl a magánélet szintjén nem létezik semmi. Ez a gondolat ám irtózatot vált ki és lehet, hogy megmagyarázza a „vallásos fundamentalisták” kitöréseit. Miért ne képzelhetnénk el, hogy a „racionalista-világi” féligtanult többség zaklató arroganciája és hülyesége elvette egyesek reményét és megőrjítette őket, a lélek mélységébe lökve őket? Mert lehet, hogy nem a fundamentalizmusról beszélünk, hanem a kétségbeesésről, hogy nincs már semmilyen mérce, semmi szent, egy hithiányról, melyet pont azok eszméletlen szorgalma idézett elő, akik vaddisznónak öltözve azt képzelik magukról, hogy a világ felett rendelkeznek? Ez egy olyan feltevés, melyet egy pap sem és egy „világi” pszichológus sem vetne el hivatalból.

1941-ben a Keleti Fronton Románia újrafoglalta Baszarábiát és Észak-Bukovinát, melyek egy évvel azelőtt a Szovjetuniónak lettek átengedve. Egy rövid belföldi vita után, Románia vezetői elrendelték az invázió folytatását a két világháború határain túl, Transznisztria területén, elvesztvén ezáltal a harc törvényességét: már nem egy területvisszaszerzésről volt szó, hanem egy kapzsi elfoglalási kampányról, mely végül az országnak, a győztes Szovjetunió általi fosztogatásának indokává vált. Az erkölcsnek nincs köze a Második Világháborúhoz sem, Romániához sem, hanem az emberi természet alapvető jellemvonásához: a győzelem érzése és a harag izgalma kitörlik a tudatból az igazság mértékét és érzetét.

Gabriel Miloia