Szent István nyomában járva

Szent István király ünnepén, vasárnap délután a székeskáptalan tagjai, a jelenlevő papokkal és hívekkel közösen esti dicsérettel egybekötött szentmisét mutattak be a vártemplomban.A Kárpát-medence keresztényeinek egykori zarándokhelyén, a nagyváradi Vártemplomban megjelent ünneplőket Mons. Fodor József általános helynök köszöntötte, aki a bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet: augusztus 20-án az első magyar szent király, Szent István ünnepét üli a magyar nép. Ő volt az, aki a nemzetét elvezette a kereszténységbe, saját magát megkereszteltette, és így a népét is magával ragadta. Bár sok-sok probléma adódott évtizedek múlva is, de mégis ő az áldott jobb kezével, mely épségben mind a mai napig megmaradt, okosan vezette magyar népünket a pogányságból a kereszténységbe. Feleségével, Boldog Gizellával, és fiúkkal, Szent Imre herceggel, ők az első magyar szent család. Az ő áldott ünnepén imádkozzunk családjainkért, a boldogságukért, a szeretetet és a békességet hirdessük mindennapjainkban- tanácsolta.

Szent és vezér

A vesperás elimádkozása után Szent Máté könyvéből szólt az evangéliumi részlet. Elmélkedésében a vikárius hangsúlyozta: napjainkban, egy új világ küszöbén egy karizmatikus egyén után sóvárgunk, egy olyan ember után, aki ismeri népének gondját, baját, nehézségeit, és fel tudja emelni egész nemzetünket az elesettségből. Egy szent után vágyakozunk, aki példát tud mutatni nekünk. Ezt a csodálatos személyt azonban, aki vezér és szent is egyszerre, hiába keressük itt a földön, ezért a tekintetünket az égre emeljük, Szent István hívogatjuk, hogy irányítson, amikor népünk boldogulásának új útját keresi.

Ő ugyanis tudta, hogy az okos ember sziklára építi a házát, és nem homokra, ezért Istent hívta segítségül. Apostoli joggal felruházott királyként Istent állította országa és uralkodása középpontjába, amikor hívta a misszionáriusokat, Szent Gellértet bízta meg, hogy legyen a fia nevelője, amikor Vajkból István lett, vagy amikor 2 érsekséget és 8 püspökséget alapított, utóbbiak közt 1020 körül e tájon a biharit.

Országépítő fejedelem és király, Istentől rendelt vezér volt tehát Szent István, aki halála előtt tudatában annak, hogy a trón várományos nélkül maradt, felajánlotta országát a Boldogságos Szűzanyának. Emberként legyőzte önmagát, szabad utat engedve a jóságnak, a nagylelkűségnek és az igazságosságnak, ezért napról napra kedvesebb lett Isten előtt. Ugyanakkor szent is, fáradságot nem ismerve végezte hittérítő munkáját, lángoló szeretettel szerette Istent.

Ahogyan egy, dr. Hosszú László ordinárius által megörökített régi legenda is rögzíti, Szent István a jótékonykodásról sem feledkezett meg, szokása volt, hogy éjjel titokban egyik szolgájával alamizsnát vitt a szegényeknek. Egyik alkalommal azonban, télen a szolgája lemaradt, és amikor emiatt zúgolódott, az uralkodó azt mondta neki: figyelje a hóban a lábnyomát, és akkor követni tudja őt. Járjunk mi is Szent István nyomában- tanácsolta a szentmise szónoka.

A befejező áldást követően a jelenlévők leróhatták tiszteletüket Szent István király csontereklyéje előtt, melyet néhány évvel ezelőtt dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek ajándékozott a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek.

Ciucur Losonczi Antonius