A normaszegés mutatja meg mi a természetes

Csütörtök délután az Ady Endre Középiskola könyvtártermében elkezdődött az RMDSZ Bihar megyei szervezete által életre hívott Szacsvay Akadémia Mindennapi történelem című modulja. Gyáni Gábor akadémikus, a Közép-európai Egyetem oktatója tartott előadást.

Az érdeklődőket Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte, majd Gyáni Gábor történész, akadémikus, a budapesti Közép-európai Egyetem oktatója tartott előadást Történelem- társadalom- életmód címmel. Kifejtette: Magyarországon az 1970-es években kezdtek el a vezető történészek gondolkodni azon, hogy foglalkozni kellene a művelődéstörténettel, és mi legyen ennek a tárgya. Hanák Péter vetette fel, hogy a kultúrtörténet nem csupán egy téma, hanem egy olyan látásmód is, mely arra irányul, hogy az emberek milyen stratégia alapján élték a mindennapjaikat, végeztek alkotói tevékenységet, hajtottak végre feladatokat, és ez legalább olyan fontos tény, mint egy csata vagy politikai döntés. Ugyanakkor pedig az életmódkutatás megújíthatja a társadalomtörténeti kutatás szemléletmódját.

Nem véletlen például, hogy egy előadóteremben egymás mögött vannak elrendezve a székek, hiszen néhány száz évvel ezelőtt még egészen másképp volt, az előadásokba beleszólhatott a közönség, a felszólalót pedig körbeülték. A polgári, nagyvárosi fejlődés hatására, a 19. század közepén alakult ki a publikumnak úgymond a megfegyelmezése, vagyis hogy egy performansz során a nézők/hallgatók csendben vannak, passzívak, és csak néha, rituálisan (tapssal) szakítják félbe az előadót, akinek autoritása van. Mindazonáltal még napjainkban is léteznek olyan civilizációk, társadalmak, ahol az interaktivitás nagyobb: az Egyesült Államokban például az egyetemi kurzusokon a diákok simán közbevágnak, félbeszakítják kérdéseikkel, megjegyzéseikkel az előadótanárt, míg magyarországi felsőfokú tanintézményekben ez elképzelhetetlen. A modern korszakban elterjedt térfelosztás, -használat, -kisajátítás és -elfoglalás lehet tehát az egyik témája az életmód kutatásnak- magyarázta a történész, hozzátéve: 1980-ban jelent meg az utóbbival kapcsolatos első könyv Hogyan éltek elődeink? címmel az említett szakember tollából, tíz éve pedig az egyik kiadó kezdett el megjelentetni egy sorozatot francia lícensz alapján, Mindennapi történelem címmel, mely a 18. századtól kezdve alfejezetekre bontja a magyar történelmet úgy, hogy egy-egy szerző mutatja be egy adott korszakra jellemző életmódot lexikonszerű szócikkekkel, sok képpel. Gyáni Gáborra a Horthy-rezsimet bízták, melyet ő olyan témákra tagolt, mint: a munka világa, a lakhatás, evés-ivás, kultúra és szórakozás, közlekedés és információ csere, család és szex, a test és ruha, hit és ráció.

Három dimenzió

Az akadémikus szerint azt, hogy egy embernek mi volt a helyzete a világban, három dimenzió határozta meg Horthy idején: milyen munkát végzett, milyen volt a társadalmi egyenlőtlenségi rendszer, és hol lakott? A munka lehetett mezei, iparos, hivatali és értelmiségi, a társadalmi egyenlőtlenségnek (más néven a vagyoni helyzetnek) négy típusa volt ismert: a bőségben élés (luxus), az úri módon való élés, a tisztes szegénységben élés, valamint a nyomorgás, míg a lakhatás szempontjából valakinek az otthona lehetett Budapest, egy másik város, egy tanya, és voltak az örökké úton levők is. Az emberek státusát ezen tényezők mátrixszerű kombináció határozta meg, azt, hogy mit értek valójában a társadalmi hierarchiában, minek tartották saját magukat, és minek tartották mások őket.

A továbbiakban Gyáni Gábor több példával szemléltette, hogy befolyásolta a normák váltózó szerepe, súlya az emberek életmódját, szabta meg az életvitelt, vagy keltett feszültséget, meg nem értést a generációk közt azért, mert mindegyik a saját normarendszerét tartotta a helyesnek, a követendőnek.

Arra hívta fel a figyelmet: a modern liberális, alkotmányos berendezkedés jogrendszerét gyakorló Osztrák-Magyar Monarchiában a politikai bűnözés például, mint jogi kategória, nem létezett. Az államrendszer ilyen típusú védelme 1920-ban, Horthy színre lépésével kezdődött úgy, hogy visszamenőleg hatállyal is alkalmazták a kommunistákra, a baloldali és másképp gondolkodókra, a 30-as évek közepétől pedig a szélsőjobboldaliakra is, hogy aztán ez 1945 után is folytatódjon, mint a politikai harc eszköze, csak éppenséggel immár a jobboldaliak ellen.

Méregkeverők

Érdekes módon alakult a modern társadalomban a nemi élettel kapcsolatos gondolkodás. A 19. század végéig a prostitúció nem volt tiltott praxis olyannyira, hogy a rendőrség kéjelgési osztálya támogatta a bordélyrendszert. A századfordulón olyannyira legális gyakorlattá vált, hogy a bárca, mint igazolvány nem csupán metafora. A 20-as években aztán bezárták a bordélyházakat, de mint szankcionált és bújtatott kéjelgési forma napjainkban is tovább él, hiszen van rá igény.

A történész végül a tiszazúgi méregkeverők ügyével illusztrálta azt, hogy a népi szokásjog vallott és gyakorolt normái hogyan befolyásolják az életmódot, illetve a normaszegések miként világítanak tulajdonképpen rá arra, hogy mi a természetes, ugyanis arról, ami normális, általában nem készül feljegyzés.

Ciucur Losonczi Antonius