„Él a magyar mindörökké…”

Augusztus 19-én a Váradi Dalnokok egy kedves meghívásnak eleget téve, ami, kórustagunk, Bádon Péter és felesége Katalin közvetítésével jutott el a kórushoz, Lajosmizsén vettek részt az államalapító Szent István királyunk tiszteletére szervezett ünnepségen, másnap, 20-án pedig a város és testvértelepülései találkozóján, egy szép dalcsokorral gazdagította a „Testvérvárosi Gálaműsort”.

Az alapos felkészülés után, mint általában, jó hangulatban, önbizalommal indultunk útnak, amit a sokéves együtténeklés, összeszokás eredményez. Mint mindig, a repertoárt, amely ünnephez illő, többnyire történelmi, hazafias és katonadalokból állt, ezúttal is a kórus karnagya, Márkus Zoltán, állította össze nagy szakértelemmel, amit a fellépések sikerei mindig visszaigazolnak.

Első szereplésünk pénteken, 19-én, délután volt, a város központjában, a Művelődési Ház előtt lévő Szent István mellszobránál, az ünnepi koszorúzás alkalmával. Jóleső érzéssel töltött el bennünket éneklés közben a meghatódottság, vagy csodálkozás látványa, úgy az elöljárók, mint a koszorúzók, vagy az útjukat megszakító és velünk ünneplő járókelők arcán. Valószínű, szokatlan volt számukra, egy ilyen harmincegynéhány tagú férfikórus erőteljes, levegőt rezegtető hangja és előadása.

A jó hangulatú közös vacsora után vendéglátóink körénk gyűlve, velünk együtt nótáztak, majd karnagyunk kérésére, sorban elénekeltük mindenki nótáját.

Másnap, 20-án, délelőtt, a Polgármesteri Hivatal és egy halásztó közötti szép, füves parkban felállított szabadtéri színpadon, a testvértelepülések citera és néptánc együtteseivel (közöttük a magyarremeteiek), kórusaival együtt mi is felléptünk, és sikeres dalainkkal szórakoztattuk a nézőket, hallgatókat. Azok, akik nem ültek le a nézőtéren, főztek, mások a kiállított régi motorokat csodálták, próbálták, megint mások a minőségi kézműves termékekből válogattak.

Végül ebéd után, hazaindulás előtt, oda jött hozzánk Lajosmizse polgármestere és szép szavakkal köszönte meg közreműködésünket, ami sokban emelte ennek a szép ünnepnek a színvonalát.

A viszontlátás reményében búcsúztunk el kedves házigazdáinktól, megköszönve a szíves vendéglátást és jóérzéssel meg szép emlékekkel telve indultunk haza.

Nagy Ferencz, kórustag