Munkát a sérült képességűeknek

Hétfő délután a Partium Alapítvány Munkát a megváltozott és sajátságos képességű embereknek címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a vár volt katonai adminisztrációs épületében (I).

Dr. Földes Béla főorvos, a Partium Alapítvány elnöke kifejtette: egy régóta megtervezett találkozás konkretizálódott, és személyes meghívókat küldtek a szakembereknek azon cél elérése érdekében, hogy az elhangzottak alapján szeptember végéig körvonalazódhasson egy olyan projekt, melynek mentén a sérült személyek egy olyan szövetségbe, egyesületbe vagy más jogi entitásba tömörülhessenek, ami a legjobb eszköz lehet majd arra, hogy az alapvető jogaik érvényesítését kivívhassák. Merthogy változtatásokra mindenképpen szükség van. A világban számos példa létezik arra nézve, hogy miként segítsenek a sérült képességű embereknek, elmenve az olyan szélsőségekig, hogy havonta fix pénzösszeget biztosítanak a számukra, aztán oldják meg saját maguk a gondjaikat. Szerinte Romániában az utóbbi húszesztendőben mintha visszalépések történtek volna e téren, hiszen a rendszerváltás előtt működtek a munkaszövetkezetek, melyek úgy ahogy, de munkát biztosítottak azérintetteknek. Most viszont több olyan generáció is felnőtt, melyeknek sajátságos szükségleteik vannak, de nem jutnak nyugdíjhoz, így valójában a megítélésében egy tulajdonjoguktól fosztják meg őket, hiszen a gyorssegélyek más kategóriába tartoznak. Ugyanakkor arra is van példa, hogy valakit azért nem vesznek fel az írószövetségbe, mert idős, és nem tud mozogni.

Szarka Árpád közgazdász arra hívta fel a figyelmet: a társadalomvédelem két részből tevődik össze, egyrészt van a biztosítási alap, vagyis hogy valaki befizet egy bizonyos pénzösszeget és az olyan, mintha megvásárolna egy később igénybe vett szolgáltatást,másfelől pedig van a szociális ellátórendszer, ami azt jelenti, hogy egy közösség úgy dönt, ha a gazdasági eredmények lehetővé teszik, akkor juttatást ad a rászorulóknak. A szocializmusban a munkaszövetkezetek munkát biztosítottak a csökkent munkaképességű személyeknek, körülbelül 800-900 személyt foglalkoztattak a védett munkahelyeken, főleg vakokat, de másokat is. Ezek azonban megszűntek, illetve megváltoztak a besorolási kritériumok. Bihar megyében jelenleg körülbelül 20 ezer fogyatékkal élő személy van, ami ha az európai uniós átlagot nézzük, nem számít soknak.

Sok a probléma

Az „utazó tanárként” a speciális neveléssel foglalkozó Scheck Zsuzsa arra hívta fel a figyelmet: nyolcadik osztály után jóformán nincs hova menjenek a speciális igényű gyerekek, az információáramlás kívánnivaló hagy maga után, és nincs egyéni fejlesztési integrációs terv. Szerafina apácanővér a szentjobbi szociális központ tapasztalatait osztotta meg az egybegyűltekkel. Kecse Gabriella iskolai aligazgató úgy vélte: problémát jelent, hogy a speciális igényű, illetve gyengébb képességű gyermekek nem jutnak sikerélményhez, és a társaik sem igazán fogadják be őket, mert azt látják, hogy az évek folyamán ők nincsenek kitéve hasonló megmérettetéseknek, mint ők.

Hermann Szabolcs pszichológus szerint két alapvető emberi jogról, a tanuláshoz és a munkához való jogról van szó. Tapasztalatai alapján Koncsek Vadnai Zita arról beszélt, hogy az ASCO-nál és a gyermekek és felnőttek szociális igazgatóságánál hogyan működtek a dolgok. Bacsadi Gabriella az Élet az Autizmussal Egyesület vezetőjeként szólalt fel, Pásztor Rita szociológus, a PKE oktatója pedig azon meggyőződésének adott hangot, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a felnőttképzésre, illetve a szakképzésre vidéken, a sérült személyek esetében is. A gyermekvédelmis Szántó Ildikó az anyanyelvi oktatás, illetve a speciális igényűek oktatásának folyamatosságát nyomatékosította.

Ciucur Losonczi Antonius