Mi, Édes Anna és a többiek...

Nagyvárad- Hétfő este a Partiumi Magyar Művelődési Céh szervezésében Gajai Ágnes lépett fel Édes Anna című egyéni előadásával a váradi Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében nagy sikert aratva.

Egy jó előadás egyik jellemzője- szerintem- ha érzelmeket vált ki a nézőkből, és Gajai Ágnes Édes Annája ilyen. Nem azért, mert külsőre ő is szőke és kék szemű, hanem mert eléri azt, hogy sajnálja az ember a címszereplőt akkor is, ha tudja, végső soron egy kettős gyilkosság elkövetőjéről van szó, aki az adott körülmények kényszere alatt jut el odáig, hogy rémes tettét elkövesse, miközben korábban még a csirke nyakának elvágásától is iszonyodott.

Gajai Ágnes ugyanakkor hiteles tud lenni és maradni akkor is, amikor nem csupán Édes Anna bőrébe bújik, hanem a szinte állandóan rosszkedvű, gyűlölködő teremtés Vizynéként zsörtölőlik, vagy Patikárius Jánosként a csábító kalandor szerepében tündököl. Vált egyik pillanatról a másikra, ha kell, feszültséget teremt, körbeszaladja a nézőteret, és a közönségét is egy futó momentum erejéig bevonja játékába, a drámai, a cselekménysor szempontjából kiemelkedő mozzanatokat pedig zenei aláfestésekkel nyomatékosítja még jobban.

Ártatlanság

Bár úgy kezdődik az egész, hogy a gyermekdalt éneklő Édes Anna bevonul, a következő jelentben pedig már a képzeletbeli bíró előtt van, az est folyamán a feketéből fehérbe való átvedlés végső soron talán azt is sugallja, hogy Édes Anna bűne ellenére valójában ártatlan- bár természetesen mindenkinek jogában áll eldönteni, hogy egyetérteni ezzel vagy sem- ahogyan az a plüssmackó is a gyermeki ártatlanság egyik szimbóluma, „aki” végig szemléli az eseményeket, néha pedig aktív szereplővé is válik.

Egy gondolkodásra késztető, néha mosolygós, azonban végső kicsengésében szomorú előadásra van szó, melynek megtekintése talán a fiatalabb korosztályt is meggyőzi arról, hogy érdemes regényeket olvasni, mert abból rossz biztos nem származik...

Ciucur Losonczi Antonius