Brahms kettősversenye a filharmóniában

A rendkívül hideg idő ellenére szépszámú komolyzene-rajongó vett részt a Nagyváradi Állami Filharmónia szokásos csütörtök esti hangversenyén. A koncert kitűnőre sikerült.

Az est meghívott vendégei a kolozsvári karmester Horváth József, az ugyancsak Kolozsvárról érkezett Kostyák Előd gordonkaművész és Kosztándi István hegedűművész voltak. Két zenemű hangzott el, elsőként Johannes Brahms (1833–1897) német zeneszerző a-moll kettősversenye hegedűre és gordonkára, op. 102.

A kettősverseny a zeneszerző szimbolikus művévé vált, a két hangszer között szinte tökéletes egyensúlyt teremt benne. A kompozíciót 1887. október 18-án mutatták be a németországi Kölnben, nagy sikerrel. Első ízben, a bemutató előtt egy hónappal, barátainak adta elő Brahms úgy, hogy két jó barátja hegedült és gordonkázott, a zenekari részt pedig ő maga játszotta zongorán. De Baden-Baden kaszinójának teraszán is eljátszották, csak ezután került sor az említett dátumon a hivatalos bemutatóra. Brahms életének második fele mentes volt a váratlan, drámai fordulatoktól. Harmincévesen Bécsbe költözött, mely békés, konzervatív város volt, ideális hely a nyugodt alkotómunkára. Itt születtek legismertebb kompozíciói, köztük a kettősverseny, mely egyben utolsó nagyzenekari műve s a hangversenyélet méltán közkedvelt darabja lett. A kettősverseny kivételes alkotás, klasszikus arányokkal, tele érzelmekkel, indulatokkal. Figyelembe véve a mű születésének körülményeit és okait, talán még elvont programzenének is mondhatjuk.

A hegedűszólót játszó Kosztándi István régi ismerősünk. Nagyváradról került Szegedre, s a város zenei életének egyik fontos személyiségévé vált: koncertmester, szólista, tanár, kamarazenész, kamarazenekar-alapító és -vezető. Elmenetele után is szívesen látott vendég Váradon, s bevallása szerint bármikor szívesen jön városunkba; most is örömmel fogadta a meghívást. A partnerével, Kostyák Előd gordonkaművésszel való együttmuzsikálása kiemelkedő zenei élményt nyújtott. Nem is maradt el a viharos taps, s mindenkinek szólt, aki hozzájárult ehhez a kivételes előadáshoz.

Szimfónia

Szünet után George Whitefield Chadwick (1854–1931) amerikai zeneszerző III, F-dúr szimfóniája hangzott el, nagyváradi bemutatóként. Az 1894-ben komponált négytételes mű, annak ellenére, hogy helyenként fellelhető benne a romantikus kortársak hangvétele, nagyon jól megírt, hatásos, formailag klasszikus, lírai alkotás. Feltehetőleg a meghívott karmester, Horváth József javaslatára került műsorra, amit köszönettel fogadunk. A zenemű elhangzása után a hallgatóság nagy tetszésnyilvánítással köszönte meg szimfonikusaink nagyszerű muzsikáját és a karmester tökéletes dirigensi szerepét.

Dérer Ferenc