Újabb nagyszerű koncert a filharmóniában

A szimfonikus zene kedvelői ismét kellemes élménnyel gazdagodtak a csütörtöki szokásos heti hangversenyen az Állami Filharmónia Enescu–Bartók-termében. Sokan voltunk, szerencsére nagyon sok fiatal is, és senki nem távozott csalódottan. Diana Jipa hegedűművész volt a meghívott vendég.

Az est egy romániai kortárs zeneszerző, Cornel Ţăranu (1934–) Siciliana Blues című művével kezdődött. A karmester ezúttal a filharmónia állandó dirigense, Romeo Rîmbu volt, aki rendszeresen műsorra tűzi egy-egy kortárs román komponista alkotását. Aki ’89 előtt is hangverseny-látogató volt, emlékezhet, hogy minden koncerten el kellett hangzania egy hazai alkotásnak is. Ez nyilvánvaló túlzás volt, kultúrpolitikai kényszer. Kilencven után viszont a szélsőségesség másik formája következett: alig hallani hazai szerző alkotását; pedig lenne miből válogatni. Ha nem is minden megírt hazai mű bizonyul majd maradandónak, a megszólaltatásuk alkalmat adna a klasszikus-romantikus zenével bőségesen ellátott közönségnek arra, hogy ízelítőt kapjon a hazai műhelyekben folyó munkából.

Cornel Ţăranu csütörtökön bemutatott műve, a Siciliana Blues egyaránt szólt a régi barokk zene, valamint a jazz kedvelőinek. A szokatlanul összeállított együttes szólistái kissé távol voltak egymástól, a hangzás szempontjából talán célszerűbb lett volna, ha a karmesterhez közelebb helyezkednek el – de ezt a dirigens dönti el. Úgy érzem, a szólókat játszó zeneművészek nevét érdemes megemlíteni: fuvola: Török Apollónia; vibrafon: Marius Bulzan; elektromos nagybőgő: Veres Lóránt; zongora: Radó Judit. A zenemű elhangzása után felcsendült a megérdemelt taps.

A továbbiakban – még a szünet előtt – Jean Sibelius (1865–1957) svéd nemzetiségű finnországi zeneszerző d-moll hegedűversenye, op. 47 csendült fel a komponista születésének 150. évfordulója alkalmából. A népszerű versenymű szólistája a fiatal, nagyon képzett, nagy tudású Diana Jipa hegedűművész volt. A hegedűversenyt, amely egyben az egyetlen versenyműve, Sibelius 1903-ban komponálta, és két évvel később átdolgozta. Berlinben mutatták be 1905-ben, Richard Strauss vezényletével, a Berlini Filharmonikusok koncertmesterének, Karel Halírnak a szólójával. A fiatal Diana Jipa előadásából nem hiányzott a tökéletes technika, a tömör hegedűhang, az átélés. Kiemelnénk a második tétel élményszerű előadását. A vendégművész olyan hegedűjátékkal rukkolt ki, mellyel elnyerte a hallgatóság elismerését. A közönség vastapsát egy Ysaye-szólószonátával hálálta meg.

Két szvit

A szünet után Edvard Grieg (1843–1907) norvég zeneszerző két szvitje, az op. 46 és op. 55 hangzott el. Henrik Ibsen norvég drámaíró kérte fel Grieget, hogy a Peer Gynt című drámájához írjon kísérőzenét. Grieg 1874–1876 között írta meg a kísérőzenét, s utóbb két hangversenyszvitet állított össze belőle. Zenekritikusok véleménye szerint ez az alkotás tette világhírűvé a zeneszerzőt. Ekkor még senki nem gondolta, hogy a zene túléli a drámát. Manapság a színpadi művet más zeneszerzők kísérőzenéjével adják elő, de Grieg szvitjei határtalanul népszerűek ma is. Ezt megtapasztalhattuk csütörtök este is, amikor a nagyváradi filharmónia nagy tudású zenekarának előadásában csodálhattuk meg a Grieg-muzsikát. Romeo Rîmbu karmester rendkívüli átéléssel dirigált, s az előadás végén a zenekar több tagjának a teljesítményét személyesen köszönte meg, többek között a Foica Lászlóét – fuvola –, a Cristian Midoschiét – oboa –, a Lorenzo Moroniét – kürt.

Dérer Ferenc