Nagyot ütött A helység kalapácsa

Szerda délután mutatta be A helység kalapácsa című előadását a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulata az Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválján.

Petőfi Sándor aranybecsű, kacagtató művét A helység kalapácsát választotta a Lilliput Társulat arra, hogy megmérkőzzön vele a II. Fux Feszt versenyprogramjában. És milyen jól tette, hogy ezt választotta! Mint ahogy az is pompás választás volt, hogy Bartal Kiss Ritát kérte fel rendezőnek, aki alkotótársaival, azaz a díszlet- és jelmezek tervezőjével, Rumi Zsófiával, a koreográfus Brugós Sándor Csabával és a zenék összeállítójával, Szőke Kavinszky Andrással együtt tökéletesen ráérzett A helység kalapácsának több mint másfélszáz év távlatából is megdöbbentően élő, friss nyelvi világára. Mert Petőfi szövege olyan, mintha nem is 1844-ben keletkezett volna, hanem mintha csak tegnap írta volna valami pihent agyú rapper vagy épp most rögtönözte volna egy slam poetry verseny résztvevője.

Jól tolták

Az alkotók maradéktalanul kiaknázták Petőfi szövegének a frissességét, és a benne tobzódó humort, faragván belőle egy szinte minden korosztály számára élvezhető, lendületes gegparádét. A játszó színészekre Oláh Anikóra, Csepei Róbertre, Daróczi Istvánra, Hanyecz Debelka Róbertre panaszunk nem lehet, színészként is, bábosként is megállták helyüket ebben az eposzparódiában; ha kellett, a kartonból kivágott figurákat mozgatták, ha pedig a rendezői instrukció úgy szólt, akkor énekelték, rappelték a szöveget, vagy jól megnyomták a hexametereket, hogy a gimnazista fül is szokja az időmértékes verselést. Merthogy azt eddig még nem említettem, hogy ez az előadás a Lilliput Társulat rendhagyó irodalomóra sorozatának második darabja. Az első Arany János Toldija volt. De visszatérve az előadókhoz, Csepei Róbert minikobozos mellett a másik két hangászról, Varga Imréről és Haraji Adalbertről se feledkezzünk meg, az ő muzsikálásuk alapvető fontosságú volt az előadás hangulatának megteremtésében. És ha már a zenénél tartunk: a produkció maiságát a számos geg, vicces megoldás mellett a meghökkentően ötletes zenei tréfák is jelzik. Hogy csak egy példát említsek, Szemérmetes Erzsókot az AC/DC Thunderstruck című számával mutatták be, amit egyébként tangóharmonikán, minikobozon (vagy mandolinon) játszottak.

Figyelem, pedagógia!

Ez az előadás annak is ékes bizonyítéka, hogy nincs feltétlenül gigantikus műszaki felszerelésekre, digitális kütyükre, számítógépes hókuszpókuszokra szükség ahhoz, hogy egy igényes és hatásos produkciót lehessen készíteni, összehozható az néhány dobozzal, kivágott papír- vagy kartondarabbal, egy vörös szalaggal, a legegyszerűbb hangszerekkel, síppal, dobbal, nádi pengettyűvel is, ha a megfelelő irodalmi alapanyag, a kreativitás és a játékkedv megvan hozzá. Lilliputék mindezekkel rendelkeztek, mindezeket használták, az eredmény pedig önmagáért beszél, vagyis üt. Jó nagyot, akár csak a helység kalapácsa!

Pap István