Arról énekel, ami körülvesz

Nagyvárad- Kedden este az önkormányzat által szervezett Nagyváradi Ősz-fesztivál keretében Bródy János lépett fel a filharmónia koncerttermében. Nagy sikert aratott, felállva tapsolta a közönség.

"Hirdetik, hogy milyen nagy magyarok,/ De tudjátok, hogy ezek bizony mindig ugyanazok". Akik akarják, illetve fogékonyak a közéleti történésekre, azok az idők folyamán mindig értették, hogy miről énekel Bródy János, és a lelkük mélyén érzik napjainkban is, hogy miért aktuális most megint, hogy nyílik még a sárga rózsa. Mert sohasem rejtette véka alá az aktuális hatalommal kapcsolatos véleményét, a Kádár-korszakban, és a 2010-es években sem. Csak most mintha kicsit keményebben, elkeseredettebben világítana rá a rá jellemző szókimondó precizitással a dolgok lényegére, hiszen a fentebb idézett sorok is a legutóbbi, 2011-ben megjelent Az Illés szekerén című albuma hallgatása közben csendülnek fel, illetve hangzottak el az elmúlt kedd este a Nagyváradi Állami Filharmónia koncerttermében.

Rezignált nyugger

"Rezignált nyuggerként" állt egy száll gitárral a kezében a színpadon, minden egyéb körítés, látványelem nélkül, s hirdette rendületlenül, ahogy az elmúlt években oly gyakran, hogy "lesz még Magyar Köztársaság". S teszi ezt olymódon, hitelesen és meggyőzően, hogy közben önkéntelenül rá irányul a közönség figyelme. Mert nála még az olyan, talán butácskának tünő éneknek, mint a Micimackónak is különös üzenete van, melyet a dalt megszakító összekötő szövegekkel még jobban nyomatékosít. Lazán, humorosan, anélkül, hogy bántó vagy sértő lenne, de azért úgy, hogy akinek vájtfüle van hozzá, tudja hogy miről van szó. Ahogy talán csak ő tudja, s amiért szeretjük őt. Földvár felé félúton elidézve filléres emlékeit, az egy hétig tartó szerelmét, vagy éppen az édes életről vagy a királylány balladájáról regélve. Anélkül, hogy hivalkodóan magyarkodna, de azért nem titkolva azt, hogy szereti a hazáját. Mert "Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád/ Itt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolát/ Itt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedet/ A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed".

Mintha semmit se változott volna az elmúlt öt évtized folyamán Bródy János, s jól van ez így. Reméljük, sokáig fog még megörvendeztetni bennünket szerzeményeivel, az évek múlásával is dacolva, hiszen ahogy ő fogalmazott, "míg a föld kerek, mindig lesznek... nyuggerek".

Ciucur Losonczi Antonius