Az egyháznak is van fájdalma

Nagyvárad- A Fájdalmas Szűzanya ünnepén, hétfőn este tartották a premontrei préposti széktemplom búcsúját. Májernyik Mihály c. prépost, kanonok, margittai esperes- plébános mondott szentbeszédet.

Házigazdai minőségében Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát köszöntötte mindazokat, akik szerették volna, hogy lelkük megújuljon Isten kegyelme és a Boldogságos Szűzanya közbenjárása folytán. Arra hívta fel a figyelmet: az ünnepi szentmise meghívott szónoka egy olyan préposti címet is visel (az ábrányi apátság prépostja), amit az ő megboldogult elődje is, és amelyet az 1200-as években az akkori premontrei prépost alapított, így egy egyfajta lelki rokonság van közöttük.

Kopogtató történelem

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Prédikációjában Májernyik Mihály c. prépost, kanonok, margittai esperes-plébános úgy fogalmazott: nem óhajt sokat beszélni arról, hogy a Fájdalmas Szűzanya ünnepén az egybegyűltek testi és lelki fájdalmaikat hozták el Máriához, hogy erősítse őket, példát mutasson számukra arra nézve, miként kell kitartani a szenvedések és megpróbáltatások közepette, mert bizonyára sokan megtették ezt már helyette, és korábbi szentbeszédeikben kitértek arra, hogy visszük a mindennapok különböző keresztjeit, próbálunk vigaszt nyújtani, segíteni egymásnak, erőt meríteni Krisztustól és a Szűzanyától. Ehelyett inkább egy másfajta természetű fájdalomról, az egyház fájdalmáról, megpróbáltatásairól kíván elmélkedni, mellyel szintén szembe kell néznie mindenkinek. Ugyanis ahogy az egyéni embernek vannak gondjai, ugyanúgy az egyháznak is, küszködik ezekkel. A világot napjainkban Ukrajna, a gázai övezet, illetve a keresztények lemészárlása foglalkoztatja, és az egyháznak ebben a „munkakörben” kell járnia életútját. Teszi ezt, ahogy tette évszázadokon keresztül hasonló helyzetekben, nyomot hagyva maga után a történelemben, melyet sűrűn teletűzdelt a maga világosságával és fénycsóvájával. Csodálkozva és áhítattal tekinthet ezekre vissza a modern kor embere, átérezve azt, mennyire szükség van napjainkban is az őskeresztények, a katakombák hitvédő lakóinak áldozatkészségére.

„A történelem itt kopogtat az ajtóinkon, egyre hevesebben, sürgetőbben és jajveszékelőbben. Tanúságot téve Krisztusról, válaszoljunk erre a segélykiáltásra, és a Szentlélek segítségével munkálkodjunk az üdvösségért. Mindent megtéve az eljövendő nemzedékekért, ne szomorkodjunk a problémáink közepette, hanem vállaljuk fel bátran azt a munkát, mely megoldást nyújt ezekre, a Fájdalmas Szűzanyához fordulva, és annak tudatában, hogy Krisztus szeretete mindent legyőz!”- tanácsolta a tisztelendő.

Ciucur Losonczi Antonius