Mindig szeretett gyerekekkel foglalkozni

Dulău Dianna, a váradi Szent László Teológiai Líceum biológia tanárnője élő példája annak, hogy fiatal magyar értelmiségiként, nőként, kisebbségben is lehet érvényesülni a szülőföldünkön. Egy szép reményű pálya kezdeteiről beszélgettünk vele a nőnap apropóján.

Dulău Diannát évekkel ezelőtt ismertem meg, valamilyen diákok számára szervezett eseményen, melyen szokás szerint rendezőként vett részt. Már akkor látszott rajta, hogy mennyire beleéli magát ebbe, mennyi élvezi azt, amit csinál. Bár azóta fiatal, vonzó nővé érett, a dolgokhoz való viszonyulása mit sem változott. Mostani találkozásunkkor el is árulja nekem „a nagy titkot”: talán a személyiségéből is fakadóan mindig nagyon szeretett a középpontban lenni egy kicsit, foglalkozni a nálanál fiatalabb diákokkal, illetve a korosztályával. No meg azért is, mert mindig vágyott rá, hogy segítsen az embereken, bizonyára ezért is jelentkezett a középiskolás évei után orvosi egyetemre, de erről majd később...

- Empatikus lénynek születtem, bennem van az a motiváltság, hogy állandóan javítani akarok az éppen aktuális helyzeten, magyarázza mosolyogva. Megjegyzi: középiskolás korában azért kezdett el érdeklődni a Diáktanácsban zajló tevékenységek iránt, mert esélyét látta annak, hogy a diákok életén kicsit változtatni tudjon. Ezt megelőzően a Zabhegyezők által szervezett programokat is rendszeresen látogatta, előbb résztvevőként, majd szervezőként, illetve önkéntesként. „Amikor kilencedikes lettem, és az Ady Endre Középiskolába kerültem, úgy gondoltam, hogy a Diáktanácsot is úgymond kipróbálom. Főleg az tetszett, hogy Jankó-Szép Sándor igazgató nagyon támogatott minket abban, hogy a diákéletet fellendítsük”, emlékszik vissza némi nosztalgiával a hangjában. Hozzáteszi: nagyon tetszett a tanároknak a hozzáállása is, ugyanis nem hátráltatták a DT munkáját, inkább segítettek nekik még azzal is, hogy elmagyarázták számukra: a rendezvényszervezéshez az is hozzátartozik, hogy kérvényeket kell leadni, egyeztetni kell, az előkészületi lépéseket be kell tartani. Az első évben előszőr csak kóstolgatta ezeket a menedzselési feladatokat, utána pedig megválasztották a diákság érdek-képviselőjének a tanári kör előtt, a nagyobb adminisztrációs és vezetőségi üléseken, amit nagyon élvezett, és ugyanakkor büszke is volt arra, hogy annyi fiatal bizalmat szavazott neki. Belevetette magát a mélyvízbe, szinte minden héten felvetett valamilyen problémát, ládikokat helyezett ki, egyeztetett a diákokkal, mérlegelte a gondok súlyosságát. Jól működött a kommunikáció, már akkor nagyon szeretett emberekkel foglalkozni, ezért is döntött úgy, hogy továbbhalad ezen a „mozgalmi pályán”. Megválasztották a DT elnökének, a későbbiekben pedig az elnöki feladatkör ellátásának annyira megfelelt, hogy először a Bihar Megyei Magyar Középiskolások Egyesületek Tanácsának (MAKET) megalakulásánál bábáskodott, majd az országos szervezetben (MAKOSZ) kezdett el tevékenykedni. Először csak helyi szinten: összefogta a megyében tanuló magyar diákokat, illetve tartotta a kapcsolatot a román fiatalokkal is. Fokozatosan felfejlődött azonban egy olyan szintre, hogy országos ügyekkel is tudott foglalkozni. 2005-ben megválasztották a MAKOSZ ügyvezető elnökének, és így már nem csupán az érdek-képviselet volt a feladata, hanem inkább a háttérmunka került előtérbe. Rengeteg képzésre járt, diákként minden hétvégén valamilyen eseményen részt vett, illetve ő is szervezett eseményeket. Vonzotta az aktív élet, a sok utazás. Bejárta nem csak Romániát, hanem Magyarországot is, hiszen külföldi programokra is meghívásokat kaptak.

Tanügy

Jöttek aztán az egyetemi évek, amikor a Nagyváradi Magyar Diákszövetséghez (NMD) csatlakozott, lévén hogy Váradon járt állami egyetemre, biológiai szakra. Édesanyja kórházban dolgozik, bizonyára ebből fakad a biológiai iránti érdeklődése. Az orvosi fakultás felvételire végül nem ment el, mert tudta: ha továbbra is komolyan részt akar venni egy szervezet munkájában, akkor kevés ideje lenne arra, hogy bejárjon a kurzusokra, és ez egy orvosi egyetem esetében különösképpen nem járható út. Ugyanakkor már nem akart programok szervezésével foglalkozni, mert látta, hogy vannak mások, akik ezt felvállalnák. Ehelyett inkább a tanügyi kérdések kezdték el jobban megmozgatni a fantáziáját. „Szerettem a pörgést nagyon, úgy éreztem, illetve érzem, hogy ez engem aktívan tart. Emellett a sikerélmények, a pozitív visszajelzések is nagyon motiváltak, jól esett, hogy kikérték a tanácsaimat, kiváncsiak voltak a véleményemre.”- hangsúlyozza.

A MAKOSZ-beli tisztségétől elsőéves egyetemista korában vált meg, s következett utána a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), ahol szintén tanüggyel, közoktatással foglalkozott. A Bihar Megyei Területi Ifjúsági Egyeztető Tanácsban emellett titkárnőként próbált valamit nyújtani. Sok módosítást, reformot szeretett volna bevezetni a tanügyben, mint például az ingyenes buszbérlet mindenkinek, illetve az egyetemi érdek-képviseleten is javított volna. Tanulmányozta a szakminisztériumi diáktanácsokat érintő rendeleteit is, tartotta a kapcsolatot a különböző diákszervezetekkel.

Az egyetem befejezése után, ahogyan sok más pályakezdő, ő sem tudta, hogy mihez kezdjen, abban azonban biztos volt, hogy továbbra is aktív életet kíván folytatni. Végül az iskolát, a tanítást választottak, mert nagyon érdekelte, hogy milyen lehet a katedra másik oldalán állni. Kihívást jelentett számára, hogy milyen lehet nem diákszemmel követni a történéseket. Egy kis iskolában, Élesden kezdett el oktatni, és egyre jobban élvezte a tanítást, a gyermekekkel való foglalkozást. Egy csomó arra vonatkozó tapasztalatot szervezett ismét, csak más oldalról megközelítve, hogy milyen a gyermekekkel dolgozni. „Nem úgy tekintettek rájuk, mint kicsi emberekre, akiket nevelni kell, hanem partnerként is”, mondja. Hozzáteszi: próbálja az ő helyzetükbe képzelni magát, mert szilárd meggyőződése, hogy a problémákat közösen kell és lehet megoldani. „Az iskolai élet szépségeihez hozzátartozik, ha úgy éli meg egy tanár, hogy órákon kívüli szabadidős programokat lehet szervezni a gyerekeknek”- mondja lelkesen, csillogással a szemében. Talán ezzel is magyarázható, hogy egy időben aktívan dolgozott munkatársként, majd önkéntesként a partiumi Háló Egyesületben is, mely minden nyáron Szentjánosbogár-táborokat szervez az V-VIII. osztályos gyerkeknek, mely pont az a korosztály, akiket ő is tanít. Emellett a mai napig besegít a MAKOSZ-nak és a MIÉRT-nek is, dolgozgat a BTIET-nek. „A tanári pálya azonban az, ami most már úgymond egy egész évi programot jelent számomra. Szeretem azt, hogy folyamatosan fejlődjek, ezért tartom fontosnak azt, hogy eljárjak képzésekre, drámapedagógiai körekre is”- zárja beszélgetésünk „hivatalos részét” a fiatal hölgy.

Ciucur Losonczi Antonius