Végjáték: az Emília malom eltüntetése

Menthetetlen, sőt részben már le is bontották: egy évszázados épület tűnik el Nagyváradon, úgy, hogy abban közrejátszanak üzleti érdekek mellett a védelmére hivatott szervek is.

Hét intézmény is felelős azért, hogy furcsa manőverek után végül eltűnik Nagyváradról egy évszázados épület – azok a hivatalok is közrejátszottak a rombolásban, amelyeknek feladata épp az ilyesmik megakadályozása. Mint arról beszámoltunk, az úgynevezett Emília malom épületét különféle jogi húzások után végül lebontják: az 1885-ben emelt épület tulajdonosa Ovidiu Copil, a PSD megyei tanácsi frakciójának vezetője, aki 3800 négyzetméternyi üres telket nyer a város közepén, azaz nagyszerű fekvésű helyen azzal, hogy eltünteti onnan az ingatlant. A tulajdonjogot liciten szerezte meg 1999-ben. Az ügy hátteréről tegnap külön sajtótájékoztatót tartott az Erdélyi Magyar Néppárt megyei elnöke, Csomortányi István.

Hogy jutottak ide?

A politikus összegezte az ügy főbb fejleményeit. Mint mondta, a gondok a telek és az épület eladásával kezdődtek. 2011-re hozta meg a tulajdonos azt a döntést, hogy bontana, de akkor a műemlékvédelmi szakhatóság elutasította a hozzájárulást. Ezt követően a Bihar megyei Műemlékvédő Alapítvány, amelyet akkor Sárközi Zoltán vezetett, kezdeményezte az épület védetté nyilvánítását, annak műemlékiségére hivatkozva. Már e kezdeményezés révén védetté vált az épület – ennek dacára hozzáláttak a bontásához. Akkor, 2011-ben az EMNP feljelentést tett, ugyanis ez bűncselekmény – választ azonban soha nem kaptak a rendőrségtől, viszont a bontás leállt. Ekkoriban lett a sajtóban is téma az ügyből, és ekkoriban történt az is, hogy a Műemlékvédő Alapítványt perrel fenyegették, mire Sárközi Zoltán átiratban kérte a szakhatóságot, hogy mégis állítsák le a védetté nyilvánítást. „Ez gyávaság volt, ráadásul ilyesmit leállítani még a kezdeményező kérésére sem lehet utólag” – mondta tegnap Csomortányi István. További felelősként nevezte meg az Állami Építésügyi Felügyelőséget, amely szintén elősegítette a negatív végkifejletet, olyan abszurdumokkal érvelve, hogy nem nyilvánítható védettnek az épület, mivel nagyon rossz állapotba került már. Csomortányi szerint „eleve nem érv az ilyesmi, hiszen ilyen alapon épp hogy le kellene bonatni minden régi történelmi épületet, mondjuk a római Colosseumot is”.

Az ilyen huzavonák miatt 2012-ben aztán állt az ügy, majd 2013-ban a tulajdonos új bontási kérvényt nyújtott be. Időközben a kolozsvári székhelyű Területi Műemlékvédelmi Felügyelőséget átszervezték, Váradon is lett külön kirendeltsége. Csomortányi úgy véli, „ekkor már házon belül intézték tehát az egészet, a hivatal minden további nélkül beleegyezett a bontásba”. Ekkor már a művelődési minisztériumnál is ott volt az ügy dossziéja, az EMNP azonban azt derítette ki, hogy azt ott is egyszerűen fektették, senki nem foglalkozott vele, így egyszerre több hivatal járult hozzá, hogy megpecsételődjön az Emília malom sorsa.

Mi van most?

Az ingatlant részben már le is rombolták, sőt a helyszínen már vásárolhatók a belőle származó évszázados téglák, 60 bani/darab áron. Találtak ugyanakkor egy jogi kiskaput az EMNP-sek. A 422-es számú törvényben ugyanis az is szerepel, hogy sürgősséggel kérhető a veszélyben forgó történelmi épületek védetté nyilvánítása, „bármely érdekelt fél részéről”. Márpedig az EMNP érdekeltnek tartja magát a malom még álló részének megmentésében, ezért tegnap be is nyújtották a vonatkozó kérvényt. Ennek elfogadása esetén a bontást le kellene állítani. Elvileg három nap alatt kell döntésnek születnie – de Csomortányi jelezte, hogy nem táplál illúziókat, valószínűbb, hogy vagy eleve elutasítják a védetté nyilvánítást, vagy később ezt is kicselezi valahogy a bontásban érdekelt politikus-üzletember. Az EMNP megyei elnöke úgy véli, „szomorú ügy ez, amely az állami intézmények teljes inkompetenciáját mutatja – nem csoda, hogy sok műemlék van összedőlőben országszerte”.

További csavar az ügyben, hogy Copil tagadja, hogy ő bontatná az épületet – dacára annak, hogy az EMNP egyes fotóin még munkagépek is láthatóak. Szerinte ő nem intézett ilyesmit, hanem az épület magától megy tönkre és omlik le lassanként…

Szeghalmi Örs