Magyar sorskérdések az interetnikai fesztivál nyitónapján

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Bánk bán című előadásával vette kezdetét Nagyváradon a 6. Interetnikai Színházi Fesztivál.

Ha nem is telt ház, de nagy érdeklődés kísérte vasárnap este a 6. Interetnikai Színházi Fesztivál megnyitóját a nagyváradi színház épületében. Este hét órakor Czvikker Katalin, a házigazda Szigligeti Színház menedzsere, Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkára, Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke és Szabó K. István, a Szigligeti Színház művészeti igazgatója léptek színpadra és szóltak a közönséghez. Czvikker Katalin köszöntőjében kifejtette, hogy ez az eseménysorozat amellett, hogy egy jelentős kulturális esemény, ugyanakkor egy lehetőség is a Szigligeti Színháznak arra, hogy bebizonyítsa: fesztiválszervező színházként is helyt tud állni. Hozzátette, hogy a színház tudatosan törekszik arra, hogy nyomatékosan jelen legyen a hazai színházi életben, hogy tanulni és fejlődni tudjon úgy, hogy közben határon túli népszerűsége is növekedjen. Markó Attila felidézte, hogy a fesztivált 2002-ben indította útjára az általa képviselt hivatal, és a sorozat azóta „önjáró lett”. Ezt követően hozzáfűzte: „A színház az egyik legkedvesebb kultúraforrás számomra, hiszen a közönségért van, és a közönség együvé tartozásának is egyik kiemelkedő módja. Érezzük azt, hogy ez a fesztivál azért a miénk, mert a mi színházaink tartják életben.”

Jó út

Szabó Ödön beszédében hangsúlyozta, hogy rövid időn belül immár a második fesztivált szervezi meg az önálló Szigligeti Színház, és mint elárulta, az intézmény egy önálló fesztivál megszervezésére is készül. Ezt követően felidézte a nagyváradi önálló magyar színház megvalósításának viszontagságos körülményeit. „Önök bizonyára visszaemlékeznek azokra az időszakokra, amikor itt gyertyás tüntetés volt, mert temették a nagyváradi egységes színházat. És most ott tartunk, hogy ezen a fesztiválon mindenkinek kinyitottuk a kapukat. Itt lehetnek azok is, akik nem beszélnek magyarul, mert feliratozással vagy fülhallgatós fordítással megtekinthetik azokat a darabokat, amelyek az interetnikai fesztivál keretében mindenkihez szólhatnak. Mi ez, ha nem bizonyítéka annak, hogy csak magunkat akartuk még inkább megmutatni, és a lehetőségeinket még inkább kinyitni? Jó úton járunk, nem szabad letérni róla. Segíteni kell ezt a kezdeményezést, hogy tovább haladjon. Magyar közösségként azzal segíthetünk, hogy eljövünk, megnézzük az az előadásokat.” Végezetül Szabó K. István mutatta be a zsűri tagjait, majd kezdetét vette a nyitóelőadás.

Bánk bán másképp

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Bánk bánja nem egy szokványos előadás. Ezt a megállapítást már az a tény is sejteni engedte, hogy a nézőtér elejének mindkét oldalát beépítették, az egyik oldalon egy cimbalom volt a székek fölé szerelt emelvényen, a másik oldalon letakart valamiről pedig az az előadás során derült ki, hogy nem más, mint egy gazdagon megterített asztal. A színpad peremére mikrofonállványok voltak elhelyezve, és az azokon lévő mikrofonok is szerepet kaptak az előadásban. A Bocsárdi László rendezte Bánk bánban megszűnt a határvonal színpad és nézőtér között, a színészek nagyon gyakran a nézők között sétálva, rohanva játszották szerepeiket. A nagyon érdekes és látványos rendezői koncepciót azonban csak felemás módon erősítette a színészi játék. Több színésznél megmaradt egy klasszikus Bánk bánba való hagyományosabb, irónia nélkül hősies pózokat prezentáló alakítás, ugyanakkor pedig a Bánkot alakító Mátray László és a Melindát megformáló Pál-Ferenczi Noémi egy Katona József drámába tévedt Hamlet-Oféliára párosra emlékeztetett. Ehhez a Bánk bán koncepcióhoz a Gertrudist játszó Gajzágó Zsuzsa, és a Biberachot életre keltő Pálffy Tibor alakítása illett a leginkább. Egyes jelenteket nagyon hangulatossá varázsolt Fazakas Albert cimbalomjátéka, viszont voltak kellemetlenül hangos jelenetei is az előadásnak, különösen a nézők körében bonyolódó, indulatoktól duzzadó jelenetek voltak ilyenek. A vasárnap esti előadást mintegy keretbe fogta a darab elején és végén elhangzó, az első világháború idejéhez köthető kesergő, illetve katonanóta, ami a meráni-magyar és magyar-Habsburg kapcsolatok párhuzamba állításaként is értelmezhető, amivel talán a magyar sors örök körforgásának gondolatát kívánták kifejezni az alkotók. Érdekes produkció volt a sepsiszentgyörgyieké, megadta a kellő alaphangot a fesztiválnak. Az előadás végén a címszereplő Mátray László átvette Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének ajándékát: Méliusz Juhász Péter: Az két Sámuel könyveinek és az két Királyi könyveknek... igazán való fordítása magyar nyelve című, Debrecenben 1565-ben kiadott hasonmás kiadványát. A kötetet Ambrus Ferenc Csaba RMDSZ-es képviselőjelölt adta át.

Pap István