2012.11.18. 15:20
Előadás életről és félelmekről
Születés, szex, halál címmel tartott előadást Feldmár András kanadai pszichológus péntek délután, a nagyváradi Posticumban.
Születés, szex, halál címmel tartott előadást Feldmár András kanadai pszichológus péntek délután, a nagyváradi Posticumban.
Az ember Shakespeare-t is olvashat, de élete legnagyobbrészt akkor is a születés-szex-halál témaköréről szól, tudhatták meg mindazok, akik eljöttek Feldmár András péntek esti előadására.
Szeparálva
A Kanadában élő pszichológus rögtön az előadás legelején merész koncepcióval állt elő: hasonlóképpen az egyiptomi mítoszokból ismert Iziszhez és Oziriszhez, a magzat egyfajta méhen belüli szerelmi kacsolatban él a méhlepénnyel, ezért a férfiak későbbi életük során főleg a méhlepény elvesztése, illetve az anyaméhből való kikerülés miatti szeparációs szorongástól igyekeznek megszabadulni. Emiatt a szexuális életük során kifejtett legtöbb aktivitás nem is magáról a szexről szól, sokkal inkább a szorongás enyhítésére irányuló cselekmény.
Félelmek
Feldmár szerint azért érinti mindez leginkább a férfiakat, mert a nők össze vannak kötve mind egymással, mind gyermekükkel, így nekik más jellegú félelmeik vannak. Ezek egyike például abból adódik, hogy egy adott pillanatban a nő észreveszi: a férfi „csak használja őt, mint egy orvosságot”. A nő gyakorta a helyettesíthetőségtől fél leginkább.
Egyetlen cél
A későbbiekben szó esett a jó házasság misztériumáról, vagyis arról, az egyének „meghalnak”, hogy megszülethessen a „mi”, s ugyanúgy, amikor megszületik a gyerek, a pár „meghal”, hogy megszülethessen a hármójukat magába foglaló entitás.
Egyéb témák is felmerültek: a halál-, illetve az életfélelem, a hipnózis, a meditáció, a „jobbkezi” és a „balkezi” vallások. Az előadást követően a jelenlévők kérdéseket tettek fel, illetve a témához kapcsolódó saját tapasztalataikról beszéltek. Kérdésre válaszolva Feldmár András kifejtette: a kapcsolatok legnagyobbrészt azért romlanak el, mert az emberek félnek spontán módon reagálni és őszintéknek lenni. Pedig „a legjobb ezzel az egésszel játszani, a végtelen játékban pedig egyetlen cél van, az, hogy soha ne legyen vége”.