Egész napos népünnepély a Nyúzóvölgyben

Bihar megye - A nemzeti jelleget erősítve már a Nyárádmentéről és a kárpátaljai Beregszászról is érkeztek fellépők a VII.Vallási-Művelődési-Történeti Népünnepélyre, melyet az elmúlt vasárnap tartottak meg a Bihardiószeg melletti Nyúzóvölgyben. A Bocskai István hajdúinak győzelmét felelevenítő csataimitációt idén is több ezren nézték meg.

A Bihardiószeg és a ma Magyarországhoz tartozó Álmosd közötti Nyúzóvölgyben 1604. október 15-én Bocskai István hajdú csapata legyőzte Petz ezredes császári seregét, ezzel a magyarság szabadságharcainak történetében fehér hollónak számító diadalt aratott. Mindezt már nagy valószínűséggel tudják mindazok, akik évről-évre ellátogatnak a Nyúzóvölgybe, hiszen sokan vannak, akik visszajáró vendégei az idén már hetedszer megrendezett, és már nem csak a csataimitációról szóló, de vallási, művelődési és történeti népünnepéllyé gyarapodott események. Mint megtudtuk, már a hét elején megkezdték az előkészületeket a helyszínen a szervezők, hiszen kilátókat és nádfedeles sátrakat ácsoltak, kijelölték a nézők helyét, két színpadot is készítettek, az önkéntes "szereplőkkel" megbeszélték a "hadmozdulatokat", stb.

Jellegében egyedüli

Vasárnap reggel úgy nézett ki, hogy ideális idő lesz a "csatára", hiszen az éjszakai eső elverte a Nyúzóvölgy és az oda vezető út porát, a felhők pedig megóvják a hőségtől az érdeklődőket és szervezőket egyaránt. És valóban, a völgybe vezető úton az autók nem kavarták a port, ellenben olyan sötét felhők kergették egymást az égen, hogy félő volt, nem ússzuk meg egy kiadós zuhé nélkül. Már a délelőtti órákban mintegy két tucatnyi bogrács alá gyújtottak tüzet, hogy legyen elegendő "ellátmány" csatázóknak és nézelődőknek egyaránt. A sátrak alatt kézműves foglalkozás zajlott, volt gyékényfonás, de mézeskalácsot, mindenféle édességet, de akár dinnyét is lehetett vásárolni. A program első, kulturális részében dr.Szabó József diószegi helytörténész - aki az egész nap moderátora volt - először a derecskei Művelődési Központ Kék-Kálló citerazenekarát konferálhatta be, mely zenekar harmadszor volt jelen a nyúzóvölgyi eseményen. Az előadások sorát a debreceni dr.Nagy Attila orvos, közíró nyitotta, aki Magyarságünnepek márciustól augusztusig címmel tartott előadást, ebben arra is választ keresve, hogy "hogyan lehetne a magyarság sorsát jóra fordítani?" Arra jutott, hogy a cél eléréshez hozzájárulhatnak a nemzeti érzést ébren tartó rendezvények, mint például a nyúzóvölgyi is, mely "jellegében eltér a szokásos - alma-, szilva-, palacsinta - fesztiváloktól, és talán egyedüliként igazi magyar történelmi alapja van". A következőkben, előadások közötti szünetekben, három alkalommal lépett színpadra a Beregszászról érkezett Evolution Dance tánccsoport, melynek tagjai modern-, latin és népi táncot egyaránt bemutatnak. Vasárnap jive, cigány-, és páros orosz matróztánc szerepelt a programjukban. Mint megtudtuk, a kárpátaljaiak a "Fiatalok lendületben" (Youth in Action) című EU-s program részeként jutottak el a Nyúzóvölgybe. Ez egy úgynevezett ifjúsági csereprogram magyarországi, romániai, ukrajnai és moldáviai résztvevőkkel. A csoport Debrecenbe utazott tovább, ahol ugyancsak fellépéseik voltak, illetve a környék nevezetességeivel ismerkedtek.

Jó nekünk itt lenni

Másodiki előadóként Jónás Sándor bályoki lelkipásztor tartott alapos ismertetőt Bod Péter (1712-1769) életéről és munkásságáról, levonva a következtetést, hogy a tudós lelkész és irodalomtörténész „üzenete” a mának: óvni a nemzetet és az anyanyelvet, megbecsülni a tudós embereket, a tudást pedig tovább adni a következő generációknak. Jónás Sándor előadása közben már részben beváltották „ígéretüket” a kavargó fekete felhők, hiszen kisebbb zápor kergette a sokaságot a sátrak alá, de mire Ghitea Angéla diószegi kántor-karnagy-tanár Kodály Zoltánról, a népdalgyűjtőről tartott már rövidebb előadást, újra elő lehetett bújni. A délelőtti program alulírott könyvének bemutatójával zárult, majd rögvest kezdődhetett a „Bocskai és a hajdúk diószeg-álmosdi győztes szabadságharcának emlékünnepe a csata színhelyén, a Nyúzóvölgyben” címet viselő délutáni program. A Nyúzóvölgyi Kórus (melynek tagjait több érmelléki gyülekezet kórusa adja) szolgálata után Nagy Zsolt biharkeresztesi lelkész, esperes hirdetett igét Mózes II. könyvéből vett idézet alapján: „Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt...” Kifejtette: imádkozva és dolgozva úgy kell éljünk, hogy legyünk felkészülve arra, hogy bármikor „eljöhet” az ellenség, vagy valamilyen előre nem látott akadály, amikor vállalni kell a mindennapok kűzdelmeit. Újra csapkodott már az eső, mikor Rákosi Jenő érmelléki esperes köszöntötte az ünnepély résztvevőit, arról beszélve, hogy minden évben elzarándokolunk a Nyúzóvölgybe, mert „jó nekünk ezen a helyen lenni, melynek mondanivalója van: harcainkat sosem szabad feladnunk, összetartásban helyt kell állnunk”.

Édes hazámat megvédem

Néptánc következett a programban: a nyárádszeredai Bekecs néptánccsoport útban Magyarországra állt meg a Nyúzóvölgyben, hogy a Görice zenekar élő muzsikájára ropja a táncot, újra esőmentesen. Meleg Vilmos színművész a Szózatot szavalta el, majd a Pusztai Farkasok hagyományzörző íjászegyesület székelyhídi, érmihályfalvi, kiskereki és szalacsi tagjai tartottak bemutatót. Cs.Nagy Zoltán, a hajdúszoboszlói Bocskai István Hagyományörző Egyesület elnöke munkájuk elismeréseképpen oklevelet adott át Perecsenyi Juditnak, az Érmelléki Református Egyházmegye esperesi hivatala irodavezetőjének, Ghitea Angéla kántor-karnagy-tanárnak, és Jakó Sándor Zsigmond nagyjankai lelkésznek. Ezek után leplezték le formálisan (a gyakorlatban ugyanis a szél előzőleg már többször is lerántott a leplet) Petrucz József diószegi festőművész Bocskai című, nagyméretű alkotását. Petrucznak ez már a negyedik Bocskaival, illetve az álmosdi csatával foglalkozó festménye. Mindezek után került sor a nap leginkább várt eseményére, a csataimitációra. Előbb dr.Papp Gyula debreceni ezredes, majd Csontos János korábbi országgyűlési képviselő, huszár méltatta Bocskai hadúri erényeit, majd ismerették a csata előzményeit, lezajlását, utóhatásait. Közben a „seregek” felsorakoztak és esküt is tettek, megfogadva, hogy „Bocskai fejedelmet és édes hazámat, ha kell, életem feláldozásával is megvédem. Csapatomat el nem hagyom, az ellenséggel alkuba nem bocsátkozom.” A történelmi játék során a csapatok elfoglalták helyeiket, majd a korabeli csata mozzanatainak megfelelően hol előre törtek, hol visszavonultak, pukkantak a petárdák, füstöltek az ágyucsövek, peregtek a dobok, lengtek a zászlók – szóval minden adott volt a látványhoz.

Hajdúk győzelme

A hajdúk győzelmét a közönség tapsa köszöntötte, majd a „győztesek” a „veszteseket” kísérve sorjáztak el a publikum előtt. A Szózat és a Himnusz eléneklés után Gellért Gyula diószegi lelkész, volt esperes, a nyúzóvölgyi népünnepély megszervezésének mozgatórugója köszönte meg mindenkinek a segítséget, a támogatást, a részvételt, majd sor került a csata emlékkövének megkoszorúzására. Aki addig nem tette, az ekkor „megrohamozhatta” a már említett bográcsok körüli sátrakat, ahol finom falatokkal várták a csatában megfáradtakat és megéhezetteket. Közben már fogyatkozott az alkalmi parkolóban a gépkocsik száma, a több ezres tömeg elég rövid idő alatt szétszéledt. A szervezők is lassan sátra(ka)t bontották, de itt-ott még nóta is csendült, hiszen ez a nap nem csak a csatáról szólt, nem csak az emlékezésről, hanem a találkozásról is. Távoztunkban a már „civilbe” öltözött nyárádmenti néptáncosok mellett vezetett el utunk, kik akkor is jókedvűen zenéltek, énekeltek, mintegy hirdetve: a Nyúzóvölgy legalább egy napra évente nem csak az érmelléki, de az egész Kárpát-medencei magyarság zarándokhelye lehet!

Rencz Csaba