Szent Ritára emlékeztek

Nagyvárad- Május 22-én védőszentjét ünnepelte a Szent Rita Nőszövetség a Barátok templomában. A kedd esti szentmisét Kiss Albert kanonok, főesperes-plébános mutatta be, majd virágszentelés volt.

Bevezetőjében Kiss Albert kanonok arra hívta fel a figyelmet: Szent Rita a május 22-i nap szentje, aki a hagyomány szerint a kilátástalan helyzetekben képes segíteni, mivel földi élete során a reménytelenségben is úrrá tudott lenni emberi gyengességein. E nap különleges ünnep a Szent Rita Nőszövetség számára, mely munkálkodását Szent Rita oltalma alá helyezte. Ezért ekkor még nagyobb tisztelettel fordul védőszentje felé, mely nem csupán a virágszentelésben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy a tagok kérik a segítségét annak érdekében, hogy tevékenységük örömére legyen Istennek és embertársaiknak.

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Prédikációjában a főesperes arra emlékeztette az ünneplőket: Rita 1381 körül született Cascia környékén, idős szülei hosszú várakozás, reménykedés és sok imádság után kapták Istentől ajándékba. Szerény anyagi körülmények közt nevelkedett, de már fiatalon érezte, hogy rátalált az igazi kincsre, ezért Isten közelségére, a kolostori életre vágyott, hogy teljesen eggyé válhasson Megváltójával. A napi gondokkal küszködő szülei azonban már nagyon ifjú korában férjhez adták egy helybéli fiatalemberhez, aki kicsapongásairól, vad természetéről és durvaságáról volt híres. Rita azonban párja rossz tulajdonságait hősies türelemmel viselte, sőt, 18 évig tartó házassága során szelídségével és jóságával sikerült jó útra térítenie őt. Ennek az egész falu örült, de egy régi haragosa megölte a férfit. A vendetta törvényei szerint két fia bosszút kellett volna álljon ezért, de egy évre rá betegségben meghaltak, mert Rita imádkozott azért, hogy az Úr vegye őket magához, mielőtt még az atyjuk halála miatti bosszú beszennyezné a lelküket.

Teljesült a vágya

Miután tehát sok fájdalom árán eloldódtak a földi kötelékek, Rita hozzáfoghatott régi vágyának teljesítéséhez, vagyis hogy kolostorba lépjen. Özvegysége miatt azonban többször visszautasították, az életrajzírói szerint végül azonban 1407-ben csodálatos módon bejutott: Keresztelő Szent János, Szent Ágoston és Toletinói Szent Miklós vitték be éjnek idején az Ágoston-rendi kolostorba. Mivel írni-olvasni nem tudott (azaz nem tudott együtt zsolozsmázni a többiekkel), egyéb imádságok elmondására kötelezték. A nővérek közül türelmével, engedelmességével és jámborságával tűnt ki, mindenkinek épülésére volt. Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéséről, s arra vágyott, hogy osztozhasson a Megfeszített kínjaiban. Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt, és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely később elmérgesedett, s a belőle áradó szag miatt Ritát elkülönítették a nővérektől. Csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett emberek közé, amikor az Úr könyörgésére eltüntette a zarándoklat idejére a sebet, de úgy, hogy fájdalmai megmaradtak. Betegségei, a böjtölések és a munka fölemésztették erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. Súlyos beteg volt, amikor rokonai egyszer meglátogatták. Azt kérte tőlük: hozzanak neki rózsát szülei sírjáról, s bár tél volt, ezt a kivánságát sikerült teljesíteni. Különleges kiváltságként testét soha nem temették el, mert csodálatos módon nem látott romlást. Sértetlenül került ki a tűzvészből is, melyben néhány évvel halála után a cédrusfából készült koporsója porrá égett.

A lehetetlenségek szentje

Ritát már halála előtt szentnek tartották, s halála után tíz évvel, még mielőtt a katolikus egyház hivatalosan nyilatkozott volna, a nép szentként tisztelte őt. Boldoggá avatását 1626-ban, szentté avatását 1900-ban fejezték be. XIII. Leó pápa Umbria gyöngyének nevezte őt. Testét Casciában, az 1937-1947 között épült Szent Rita-templomban őrzik. A hagyomány szerint Szent Rita az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni, ezért a lehetetlenségek szentjének tartják.

Ciucur Losonczi Antonius