Gyermekáldás, a közösség ereje

A gyermekáldásról, bábaságról tartott elgondolgodtató előadást Bernád Ilona Marosvásárhelyen élő természetgyógyász, néprajzkutató a szatmárnémeti Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács székhelyén.

Bernád Ilona szülész-nőgyógyász asszisztensnő, népi gyógyászati szakíró az Aranykapu Kulturális Egyesület meghívására érkezett Szatmárnémetibe. Bevallása szerint a Kis-Küküllő mentén született, nagymamája gyógyító asszony volt, tőle és szüleitől kapott tudás késztette arra, hogy népi gyógyászattal foglalkozzon. Tizennégy évig dolgozott szülésznőként, akkor tapasztalta, hogy a mai, megváltozott mentalitás és körülmények között a legtöbb édesanya, s főleg az elsőszülők számára mennyire megterhelő a szülés. Ez késztette arra, hogy elinduljon a Kárpát-Medencébe, Moldvába és választ keressen arra a kérdésre, hogy régen miért szültek könnyebben a nők, valamint, hogy felkutassa az idős bábákat, parasztbábákat. Több mint 11 éve indult el, hogy tanulmányozza a tibeti, kínai, mongol, indiai népi orvoslás hagyományait is, de elsősorban a Kárpát-medencében gyűjtött, és tapasztalatai alapján azt a következtetést vonta le, hogy hagyni kell, hogy a szülés a maga természetes módján történjen a gyermek világrajövetelének időpontja és az édesanyja vajúdási ritmusa szerint.

A természet rendje szerint

Az egész Kárpát-medencében erős közösséggel, családdal, s termékenységi-rítusokkal próbálták biztosítani a gyermekáldást, ezt szolgálja a húsvéti locsolkodás, a májusfa állítás, Szent-Iván napi tűzugrás, regőlés, farsang, a lakodalmas szokások, a vajúdó-szűlő és gyermekágyas édesanya segítése. Manapság inkább a hagyományőrző vidékeken, pl. moldvai csángó falvakban, a felvidéki Zoboralján, a délvidéki Dél-Baranyában, Vajdaságban, Gyimesekben, Mezőségen, Szilágyságban őrzik a régi hagyomány szerint a magzati életet és az áldott állapotban levő anyákat (az új élet, vagyis a gyermek elfogadása, az élet tisztelete, komatál, felfürösztés, kiavatódás). Ez egy szent dolog, mondják az adatközlők. A régiségben nők legtöbbször a tisztaszobában szültek, olyan testhelyzetben, ahogyan az anyának kényelmes volt, ahogyan ő érezte, általában négykézláb, vagy guggolva, állva, a kezével támaszkodva, ülve, térdepelve. Felvidéken a mestergerendába kötött kötélbe, vagy Székelyföldön az ajtófélfára erősített rúdba kapaszkodott az anya. Vajúdás közben járkáltatták, nem siettették, hagyták, hogy a maga ritmusában történjen a folyamat. Bernád Ilona szerint a guggoló, vagy négykézláb ereszkedő testhelyzet a legmegfelelőbb a szülésre, ilyenkor egyenletesen tágulnak a szülőutak, a baba válla nem akad be, és nem történik gátrepedés, ami általában a háton fekvő helyzet miatt következik be. A bába általában nem avatkozott be a folyamatba, hanem masszírozta, vigasztalta, bátorította az anyukát. Somogyban négy asszony volt a szülő nő mellett, a bába, egy támasztóasszony, ketten pedig imádkoztak, énekeltek. Az anya számára is megkönnyíti a szülést, ha imádkozik, hogy a hitében megtalálja a biztonságot, így csökken a félelme, ellazul, engedi, hogy a maga útján menjen a folyamat. A csángók ma is kímélik az anyát a szülést követő hat hétig tartó gyermekágy idején, elkülönített helyen alszik a gyermekkel, a rokonság hozza számára a komatálat, ebben az időszakban nem szabad dolgoznia. Miután lejár a vérzési szakasz, minden nap gyógynövényes vízben fürdetik s jól átmasszírozzák a testét. A hasára erős kendejzővásznat kötnek, hogy az segítse a méh és a hasizomzat visszahúzódását. Hat hét elteltével a gyermek külön kosárban, bölcsőben alszik. A meddőség ritka dolog volt faluhelyen, az ilyen anyának tisztítókúrát, böjtöt, imádságot, életfürdőt, csontkovácsolást javasoltak, és női hormonokat serkentő gyógyteákat kellett innia.

Pándi Annamária