Eredmények és célok a kastélykertben

Karácsonyi Károly biológussal beszélgettünk a nagykárolyi Károlyi-kastély kertjében zajló rehabilitációs munkákról, a park múltjáról, jelenéről és jövőjéről. A cél kettős: ritkaságokat bemutató arborétum és kellemes közpark kialakítása.

Ősztől folytatják az érdemi munkát a Károlyi-kastélyt övező parkban, ennek apropóján kérdeztük Karácsonyi Károly biológust, aki már a hetvenes években is részt vett a park rehabilitációjában, és a mostani munkák során is közreműködik szakértőként.

Karácsonyi Károly először is azon reményét fejezte ki, hogy a nagykárolyi lakosok lassanként meggyőződtek már róla, hogy a parkban nem rongálás, hanem szakmai munka folyik, melynek célja éppen a kastélykert még szebbé tétele. A sokakban ijedelmet, netán visszatetszést keltő vágásokról elmondta, hogy a kastélykert esetében agy arborétum jellegű létesítményről van szó, ahol a fás növényeket lehet megtekinteni, ide pedig különlegességek szükségesek. Az irtás ezzel összefüggésben a „közönséges” fákat érintette, főleg akácokat (amelyek egyébként árnyékot sem igen tartanak) és kanadai nyárfákat, melyek úgynevezett „sorfák”, nem parkba valók, ráadásul igen könnyen borulnak. Ezen túl nyilván a korhadt, elhalt, beteg egyedeket is ritkították, és persze a rengeteg elvadult bozótot. Nem vitás, hogy vágtak élő fákat is, mondta Karácsonyi, de ezekre a ritkításokra igenis szükség volt, amint ilyesmire még egy erdőben is szükség van, főleg egy parkban. Szükség volt a fiatal, új, különleges egyedeknek is a helyre. A kastélykertben megvolt ugyan az összefüggő zöld borítás, ez igaz, de az egész létesítmény már nem volt parkszerű.

Az utóbbi húsz-huszonöt évben semmilyen szakmai jellegű munka, karbantartás nem volt a parkban, nagy szükség volt tehát a tavaly ősszel elkezdődött rendezésre. Az idei szezon amúgy nagyon rossz volt, a szárazság még az autochton (őshonos) fákat is megviselte, a növénykülönlegességeket különösen. A mostani esősebb időjárás a lehető legjobbkor, talán az utolsó percbe jött. Öntöztek ugyan, ami segített is, de ez nem pótolhatta a levegő szárazságát, ami szintén fontos tényező. Ennek ellenére az új ültetésekben az elhullás nem lépte át a kritikus küszöböt, nagyobb baj tehát nem történt.

A munka most ősztől folytatódik, jelenleg a megfelelő ültetőanyag keresése van folyamatban. Értékes, parkba való fás növényeket fognak továbbra is beszerezni, a válogatásnál három fő szempontot figyelembe véve: a növény legyen szép, legyen különleges, és lehetőleg olyan, ami még nincs a nagykárolyi parkban. Az ültetésre ez az időszak még nem alkalmas, ezt az ősz folyamán, illetve tavasszal végzik majd el. Míg eddig egyfajta „tűzoltás” jellege volt a tevékenységüknek, a legfontosabb dolgokat tették a park egész területén, addig a következő fázisban egy-egy kisebb részre, területre fognak koncentrálni, részletesebb munka következik. Lesz még vágás is, mert szükség van rá, de ültetéssel párhuzamosan. Valószínűleg a hátsó résszel kezdenek, a játszótér mögött, mivel ez van a legrosszabb állapotban. Egy másik lehetőség, hogy a romos épületek mellett kezdenének dolgozni, mivel ez nagyon „szem előtt van”.

A legfőbb nehézséget amúgy az jelenti, mondta Karácsonyi Károly, hogy ezt a parkot naponta több ezer ember használja közterületként, nem zárt arborétum. Így kettős célt kell megvalósítani: egyrészt egy különleges fákat ápoló létesítményt fenntartani, másrészt egy kellemes városi közparkot teremteni. Fontos minden nagykárolyinak ez a park, hiszen a városnak nincs például erdője, ideális közeli kirándulóhelye, valamilyen szinten ezt is pótolnia kell, az alakítgatás során ezt is figyelembe kell venni.

Az eddig elért eredmények lassan meggyőzik a kétkedőket is, a sokféle magnólia tavaszi virágzása például többekben eloszlatta a kételyt. Már láthatóak a tulipánfák, díszjuharok, az ázsiai mamutfenyő, a mocsári ciprus, sokféle díszcserje – ezek mind igazán különleges és szép növények.

Karácsonyi felelevenítette a majdnem negyven évvel ezelőtti időszakot is, mikor 1972-ben egy hasonló munkát indítottak el, akkoriban a park még rosszabb állapotban volt. A megmaradt értékes egyedek felmérése után egy nagy, két hónapig tartó tisztogatást végeztek, sokkal többet vágtak, mint most. Ez mégsem váltott ki felháborodást akkoriban, igaz az akkori állapotok is rosszabbak voltak. Egy jó kapcsolatnak köszönhetően ingyen jutottak különleges ültetőanyaghoz, pár év alatt alakították ki az értékes dendrológiai parkot. A nyolcvanas évek elején aztán megtorpant minden, részben a nagyfokú vandalizmusnak, részben a források, lehetőségek hiányának eredményeként. Vandalizmus most is van, tette hozzá Karácsonyi Károly, de talán nem olyan súlyos, mint akkoriban. De még mindig van behoznivaló a nevelés területén is, hiszen ez a befektetett munka és pénz csak akkor nyer értelmet, ha a fiatalabb generációk megbecsülik. A természethez való tudatos és óvó hozzáállást pedig csak neveléssel lehet elérni, vélte a biológus.

Az eredmények már látszanak, pár év múlva még látványosabbak lesznek, szép és egyedülálló közparkja és arborétuma lesz Nagykárolynak – összegezte Karácsonyi Károly – legalábbis ő és munkatársai ezen fáradoznak jelenleg.