Zene, művészet felsőfokon

Annak ellenére, hogy nem sokan ismerték, vasárnap átütő sikert aratott a szatmári közönség előtt a magyar világzene két nemzetközi szinten elismert képviselője, a Besh o droM és a Ghymes.

A jó zene sok mindenre képes, felszabadít, megtisztít, kibékít. Ez hangsúlyosan jellemzi a vasárnap este Szatmárnémeti újfőterén lezajlott két világzenei koncertet a Besh o droM és a Ghymes előadásában. Zenéjük főleg közép- és kelet európai népzenében gyökerezik, ötvözve a magyar, cigány, román, vagy akár a keleti népzene hangzásait, a maguk sajátos egyéni stílusában. A Besh o droM-nak nem szegte kedvét, hogy színpadra lépésükkor még kevesen voltak a téren, átütő lendülettel kezdték a koncertet, a pörgő ritmusú, főleg cigányzenén alapuló, vérpezsdítő muzsikát. Egyszerre szólaltak meg a színpadon az elektronikus és hagyományos hangszerek, igazi bulis hangulatot teremtve. Az alapzene mellett néha a keleti dob, máskor a harmonika, a klarinét, vagy a moldvai dallamok kaptak hangsúlyt. Ehhez jól illetek az ismert magyar, cigány népdalok szövegei Kaszai Lili csengő hangú előadásában. Nem csoda, hogy gyorsan odavonzották a hallgatóságot, néhány szám után már népes közönség előtt verték a ritmust, egyre jobban feloldódott mindenki, dobogtak a lábak, sokan perdültek táncra, olyannyira, hogy a fiatalok nemtetszésüknek hangot adó kiáltásokkal követelték vissza a zenekart, amikor azok bejelentették az utolsó számot.

Szívbe hasító dallamok

A Besh o droM koncert végére a közönség teljesen betöltötte a színpad előtti teret, várva az újabb különlegességet, a Ghymest. A nemzetközileg elismert népszerű zenekar nagyon igényes a tökéletes hangzásra, közel egy órán keresztül készülődtek, alaposan behangolva a hangszereket és mikrofonokat. De a koboz, a hegedű és a szaxofon varázslatos hangzása kárpótolt a várakozásért. A közönség fokozatosan ráhangolódott az egyedi dallamokra, amelyekben egyszerre van jelen a vágy, a szomorúság és a szenvedély, akár a szövegekben, ahol a szerelem mindig visszatérő motívum. Láthatóan mélyen megérintette a közönséget Szarka Tamás fájdalmas-szenvedélyes hegedűjátéka, sokaknak lett könnyes a tekintete, amikor utolsóként hangzott fel az ismert „Kézfogás” című dal, meghatódva szívták magukba a sorokat: „A magyarság szívbe menekül, úgyis jót talál, úgyis jót talál”.

Pándi Annamária