Urunk kereszttel ad áldást

Az elmúlt péntek délután a nagyváradi Székesegyházban megtartott ünnepi szentmise kezdetén Mons. Fodor József általános helynök, plébános köszöntötte a megjelenteket. Arra hívta fel a figyelmet: II. János Pál pápa kezdeményezésére 1993-tól ünnepeljük február 11-én a Betegek Világnapját. 1858-ban ugyanis ezen a napon jelent meg Szűz Mária Lourdes-ban a 14 éves Soubirous Bernadette 14 éves francia leánynak, majd február 15-én a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt. 1864-ben a csoda helyén templom épült, melynek IX. Piusz pápa adományozott Bazilika címet és előjogokat. Az ide zarádokolók száma évente több mint fél millió, és a tudományos módon megmagyarázhatatlan gyógyulások száma is több ezerre tehető.

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Prédikációjában a vikárius Szent Josemaria Escrivát idézte, aki arról beszélt, hogy minden szentmise végén a jelenlevők Isten áldását kapják,vagyis „Urunk a kereszttel ad áldást”. Nem könnyű azonban megérteni azt, hogy lehet a kereszt szenvedés és áldás is. A hívő embert az különbözteti meg többek közt az ateistától, hogy látja a szenvedésének értelmét, és ezért elutasítja az euthanáziát. Ezzel szemben a hitetlen nemhogy áldást látna a megpróbáltatásban, hanem értelmetlen dolognak tartja, amit ki kell küszöbölni az életből, ha más úton nem megy, akkor a kegyes halállal.

Isten áldása

Ahhoz, hogy felfogjuk az Urunk a kereszttel ad áldást mondat értelmét, lélekben el kell menjünk az ismert zarándokhelyre, Lourdes-ba, hangsúlyozta az általános helynök. Az év minden napján tömegek keresik fel a kegyhelyet, s amikor a körmenetet vezető püspök vagy pap az oltáriszentséggel áldást ad a betegekre, több esetben csodás gyógyulások történnek. A kereszt alakban adott áldás tehát valóban áldás lett a gyógyultak számára. Azonban nem csak így kell érteni, hogy az Isten a kereszttel ad áldást, Lourdes-ban ugyanis nem minden beteg gyógyul meg, viszont nagyon sokan lélekben megerősödnek. Jézus gyógyító hatalma tehát a lelki szférában mutatkozik meg leginkább. A betegek felfedezik szenvedésük felbecsülhetetlen értékét, átértékelik szellemi életüket, jobban odafigyelnek a lelki dolgaikra, adott esetben közelbb kerülnek Istenhez.

A vikárius több olyan szentet is felsorolt (Avilai Szent Teréz, Páli Szent Vince, Assisi Szent Ferenc, Aranyszájú Szent János, Ligouri Szent Alfonz), akik mind-mind megfogalmazták azt, hogy a szenvedés nem más, mint Isten áldása. „A Család Évében gondoljunk arra, hogy mennyi szenvedést jelenthet a családi élet, a gyermeknevelés, a fiatalok elszakadása a családtól, nem ritkán a keresztény erkölcsi értékrendtől is. Nem böjttel kell sanyargatni magunkat, hanem nagy-nagy türelemmel és lelki erővel elviselni ezeket a kereszteket, elhinni azt, hogy Urunk a kereszttel ad áldást”, tanácsolta.

Ciucur Losonczi Antonius