Hagyományt ápolni, együtt

Régi szokás szerint a bált megelőző vasárnap népviseletbe öltözött gyermekek és fiatalok vidám csapata szekereken, és Nagy Géza zenész kíséretével elindult a környező településekre, hogy meghívjanak mindenkit a szüreti mulatságra. A hívogatókat mindenhol örömmel fogadták, és megtapsolták ifj. Debreczeni László rigmusokba szedett meghívóját.

Szilágy megyéből is jöttek

Elérkezett a bál estéje, nyolc órakor elkezdődött a reggelig tartó mulatság. A hívogatás meghozta gyümölcsét: közel 200–an gyűltek össze, hogy együtt vígadjanak a szüreti mulatságon, megtiszteltek a szervezőket jelenlétükkel és táncos kedvükkel a helyi fiatalok mellett dólyai, berettyószéplaki, kémeri és nagyfalusi fiatalok is. A bál jó hangulatát fokozta a IV.B. osztály ötletes előadása. A diákok népviseletben bemutatták Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma című versének dramatizált változatát, helyi népdalokkal tűzdelve. Az egybegyűltek nagy tapssal jutalmazták az iskolások műsorát.

Együtt nótáztak

A mulatság fényfontja az elmaradhatatlan éjféli tombolázás volt. Értékes tárgyak leltek gazdára néhány perc alatt: 2 őszi kosár, ernyő, 2 edényborogató, olvasólámpa, kávés készlet és nem utolsó sorban egy torta. Öröm volt nézni az együtt mulató embereket – magyarok, románok, romák együtt fújták a „Már minálunk babám…” kezdetű nótát. Közben fogyott a szőlő, üdítő, és a bályoki bor. Szép volt, mert együtt voltunk, mert néhány órára megfeledkezhettünk gondjainkról.

Seres Erzsébet tanár