2010.10.07. 13:38

„Tiportatunk, de el nem veszünk...”

<p>Bihar megye - Október hatodikán, szerdán este, mint minden évben, most is a római katolikus templomban emlékeztek az érmihályfalviak az 1848–1849–es szabadságharc áldozataira.</p>

Idén, az aradi vártanúk kivégzésének 161. évfordulóján is a római katolikus templomba hívta a harang az emlékezni, tisztelegni vágyókat annak ellenére, hogy a templom felső felújítás közben található. A padsorok teljesen megteltek, igaz, ez annak volt köszönhető, hogy a belső teret megtöltő állványzat a padokat is elfoglalta félig... A munkálatok miatt a karzat is le van zárva, így a vendéglátók kórusa is az egyik padsorban foglalt helyet, a másikban pedig a református egyházközségé. A gyász–szentmise áldozatát Györfi József esperes–plébános, mint minden esztendőben, most is a szabadságharc áldozataiért ajánlotta fel, prédikációjában pedig kifejtette: ezen a napon sok helyen tartanak megemlékezést, de szerinte ennek ellenére sokaknak nem érinti meg lelkét az aradon kivégzettek vértanúsága, pedig szükségük van példaképekre azoknak a mai ifjaknak, akiknek nem kell átélni véres forradalmakat, háborúkat.

A haza él

A református közösség nevében Balázsné Kiss Csilla lelkipásztor a nevesített és névtelenségben maradt áldozatokra és hősökre emlékezve Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írott második leveléből idézett: „... Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk.” Az imádkozó magyar embernek akkor is van hite és reménysége, mikor hitetlenségbe és reménytelenségbe kenyszerítenék ellenei, fejtette ki, megállapítva: a haza akkor él, ha vannak akik emlékezzenek a szabadságharcosokra, és akik erőt merítsenek példájukból.

Egy a nemzet

A megemlékezésen közreműködött a Jubilate Deo, illetve a Szenczi Molnár Albert kórus. A GGG Irodalmi Stúdió alkalomhoz illő műsorában Tompa Mihály, Petőfi Sándor, Ágoston Dániel versek szólaltak meg a kivégzett tábornokok, illetve Haynau táborszernagy gondolatai mellett, a zenei részben pedig felhangzottak az Esküszünk a nemzet magyar istenére, a Jaj, de búsan süt az őszi nap sugára, és az Egy az Isten, egy a nemzet kezdetű dalok. Végezetül az emlékezők a Szózatot, a Himnuszt, a Székely Himnuszt, illetve az Ó Nagyasszony, Nemzetünk reménye kezdetű éneket énelkelték el.