Szilvából készült ételek és italok az aranyosmeggyesi Szilva Fesztiválon

A szombaton Aranyosmeggyesen megrendezett első Szilva Fesztiválon a térségben ismert, hagyományosnak számított ételeket és italokat is végigkóstolhatták az érdeklődők. Sajnos egyre kevesebben készítenek ma már otthon szilvás gombócot, derelyét vagy lekváros rétest, ha készül is, azt többnyire a nagymamák készítik, a fiatalabbak között többen vannak, akik nem is hallottak a csőrögéről, fánkról, a városon élők közül kevesen tudják, hogy mi a sváb strudli. Szombaton Aranyosmeggyesen azonban mindenki láthatta hogyan készülnek ezek az ételek és sorra meg is kóstolhatta mindegyiket.

Kevés szilva, sok pálinka

A Szilva Fesztiválon nem sok szilvát láthattunk, hiszen Aranyosmeggyes nem egy szilva termő vidék, de a pálinka kedvelők megkóstolhatták a szilva, a barack és a körtepálinkát. Azok, akik még nem látták, hogyan készül a pálinka, nyomon követhették annak készítési folyamatát és a frissen lefolyt pálinkát is megkóstolhatták a Zetea pálinkafőzdében. A bráneres, miközben a pálinkát kínálgatta, elmesélte a pálinkakészítés folyamatát, a házigazda pedig az egy évig hordóban érlelt és palackozott pálinkából töltött, hogy a pálinkakóstolók különbséget tudjanak tenni a frissen főzött és az érlelt pálinka között. Sokan megkóstolták és megdicsérték Kornis Sándor húsz éves pálinkáját, aki szintén palackozott formában forgalmazza ma már egyre szélesebb körökben elismert termékeit, de nagyon sok fajta avasi pálinka is kóstolásra került és saját terméküket mutatták be a kegyeiek is.

Szilvából készült ételek

Szatmár és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből több település képviselői jöttek el, hogy helyben készítsék el szilvából készült kedvenc ételeiket és azzal megkínálják a résztvevőket. Az Érszakácsi községhez tartozó kegyeiek ott főzték meg a szilvalekvárt, amiből majd lekváros palacsintát, fánkot és több fajta süteményt készítettek. Nagyon népszerű volt a csőrögéjük, amit gömbökké tekertek, majd porcukorral vagy lekvárral tálaltak, természetesen egy pohár szilvapálinka után. Friss lekvárból készítettek derelyét a magyarországi győrtelekiek, akiknek sátra előtt nagy volt a forgalom. A frissen főtt derelyét kenyérmorzsával szórták meg, és aki akarta, cukorral is édesíthette. Még az idősebbek között is voltak olyanok, akik, bár hallottak róla, de még nem ettek szilvás gombócot. Itt volt a lehetőség. Aki megkóstolta, rögtön a recept felől érdeklődött, habár igaz az a mondás, hogy recept alapján nem lehet jó ételt készíteni. Szorgosak voltak a csanálosi asszonyok, mégsem tartott sokáig a tálcán a sváb strudli. Egyformán ízletes volt a lekváros, a túrós és a krumplis. Sajátos süteményüket több magyarországi sváb településen rendezett fesztiválon is elkészítették, ahol szintén nagy népszerűségnek örvendett. Nem maradhat említés nélkül a bogdándi rétes sem. Ez valahogy eltér minden más rétestől. Nyújtásához nem kell nyújtófa. Az asszonyok mellmagasságban tartva kézügyességgel vékonyítják el, majd töltik meg lekvárral, túróval vagy krumplival, hogy olajban kisütve tálalják.

Bográcsosok és üdítők

Azok számára, akik a tésztaféléket és a süteményeket csak desszertként tartják számon, a gyomorban tartósabb ételeket is kóstolhattak. Több helyen volt felállítva bogrács, melyekben különböző gulyások készültek. Az avasfelsőfaluiak és a kegyeiek kukoricadarával töltött káposztát készítettek jól megborsozva, hogy előtte is utána is csússzon a pálinka. Akik nem fogyasztottak szeszes italokat, azok megkóstolhatták a csengeri almalevet vagy az avasi ásványvizet. Közben a színpadon egymást váltották a néptáncegyüttesek és szólisták, köztük a híres Szabolcs néptáncegyüttes.