2010.08.24. 10:29

A civil szervezetek mediátori szerepe

Címkék#emberjog #emberáldozat #ENSZ #deme cecilia

<p>Beszélgető partnerem az élet olyan szegmentumára fókuszol, amely tulajdonképpen létezik. De mint minden éremnek, ennek is két oldala van. Az egyik csillogó sok, ember fantáziáját megmozgató izgalmas és humánus. A másikat a legszárnyalóbb képzelet sem tudja felfogni, megérteni, azt a sok súlyos kegyetlenséget, vért, életet, ami az eseményekhez tapad. Az emberáldozatok sokszor milliós nagyságrendűek.</p>

A világban számtalan jó szándék született meg. De számtalan fékezhetetlen indulat is kialakult, mely nagyon sok szenvedéssel, könnyel párosul. A kialakult helyzetek kezelésére megoldásokat dolgoztak ki, és lassan az utóbbi évtizedekben kialakult az a civil társadalmi szervezetek halmaza, mely önkéntes alapon próbál eredményeket elérni. Egy céljuk van: emberhez méltó elviselhetőbb, életlehetőségeket kialakítani a Földön.

Beszélgetésünk előtt, néhány nappal érkezett vissza Közel-Keletről.

Deme Cecilia Kolozsváron született. A Báthory István Líceumban érettségizett. A Babeş- Bolyai Tudományegyetem Filozófia- Történelem Karán végzett.

- Melyek voltak azok a belső indítékok, amik arra ösztönözték, hogy belépjen több figyelemre méltó nemzetközi erővel rendelkező civil szervezetbe?

A fő ok talán az volt, hogy 17 évi tanárkodás után, amely felölelte a mesteri képzést, a doktorátus megszerzését is, valahogy úgy éreztem most már valamilyen gyakorlatiasabb munkát, szeretnék végezni. Vagy legalább is kiegészíteni azt az elméleti tudást, mellyel rendelkezem, gyakorlati tapasztalattal. Gyakorlatilag 8 éve foglalkozom emberjogi oktatással, emberjogi problémákkal. Kimondottan érdekel az, hogy Európán kívüli földrészeken, az emberjogi sértések hogyan néznek ki.

- Először vizsgáljuk meg, hogyan érvényesülnek a világ különböző országaiban az emberjogi kérdések?

Az Észak- Amerikai kontinens teljesen külön álló entitást képez az emberi jogvédelemben. Ugyan is számtalan embervédelmi dokumentum védi meg, nem csak az emberi, individuális, de a közösségi jogokat is.

A demokratikus európai rendszerek elméleti szinten nem hasonlíthatók össze az Afrika, Ázsia és Dél- Amerikai kontinens államaival, ahol vagy egyáltalán nem léteznek emberjogvédő eszközök, vagy, ha léteznek is, akkor azok formálisan léteznek. Ami azt jelenti, papíron jelen vannak, de ezen kívül semmi.

Ellenben számtalan olyan ország létezik a világon, ahol még az alkotmány sem biztosítja az emberi jogokat. Nem beszélve a nemzetközi szervezetek által kiadott emberjogi dokumentumokról, amelyek kötelezőek, kell, legyenek minden ratifikáló ország számára.

Konfliktus övezetekben teljesen hiányoznak az emberi jogokat biztosító törvények. Például hiányzik az emberi életnek a biztosítása.

- Az élet fenntartása alapvető emberi jog. A szabadság, a tulajdonjog védelme hogyan jelentkezik?

- Konfliktus zónákban a bűntettek kultúrája uralkodik. Ami azt jelenti, hogy vagy polgárháború, vagy etnikai tisztogatást követő, vagy egy katonai diktatúra után a konfliktusban résztvevő felek esetleg kiegyeznek, vagy éppen hatalomra kerülnek. Közös érdeke mindeniknek az, hogy az elkövetett bűntényeket elhallgassák. Ekkor marad a társadalomban egy botrányosan nagy szakadék az áldozatok nagy része és a politikumban résztvevő elit között. A világ körül belül hetven százalékában autoritárius vagy diktatórikus rendszerek, vannak.

- A gyakorlatban, ezek hogyan nyilvánulnak meg?

- Nem rég tértem vissza a világon egyedülálló konfliktus zónából, amely több évezredes történeti múlttal rendelkezik. Konfliktus helyzetet civil szervezeteknek nem igen van módja leállítani. De az ellenfeleket legalább egymástól távol tartsa, és próbálja az indulatokat mederbe terelni, arra vállalkozhat. Megpróbálhatja az esztelen öldöklést leállítani, és hozzájárulhat a béke kiépítésének folyamatához, meg a konfliktuskezelő, mediátor szerepet is betöltheti.

Az ENSZ mellett találhatók az európai és észak amerikai hatalmas civil szervezetek, amelyek a béke fenntartásra vagy békeépítésre, vagy nemzetközi fejlesztéssel foglalkoznak. Lehetne még sorolni a konfliktust megoldó tevékenységek lehetőségeit.

Ma már elfogadott álláspont, hogy a konfliktusokat rendszer szerint kell kezelni. Ez azt jelenti, hogy a társadalom minden szereplőjét, a konfliktusban levő feleket, legyenek egyének, különböző vezetők, legyenek politikai pártok, gerilla csoportok, nők, vallásos csoportok, tehát akik a társadalom tömegét alkotják, legyenek bevonva a békeépítésébe. Ezt a szándékot ki kell, egészítsék a gazdasági jellegű politikák tartalma, a humánus jellegű politika alkalmazása.

Békét teremteni nem lehet úgy, ha csak a politikai vezetőket békítenek ki egymással. Mert a konfliktusok nagy része a társadalomban keletkezik, tehát a lakosság körében. A konfliktusok nagy részének főleg gazdasági és szociális társadalmi alapja van. Ha ezeket a helyzeteket nem kezelik, nem próbálják a társadalomban létező, úgy mond nagy igazságtalanságokat kezelni, megoldani, megszüntetni, a veszély megmarad.

A jelenleg működő civil szervezetek sok mindent felvállalnak, de mindent ők sem tudnak, holott vannak világ- méretű szervezetek, de a problémás helyzetek is napjainkban még mindig számtalan.

- Ha jól tudom ez a békeépítés a múlt század 80-as éveiben kezdődött el. Románia ezen a területen milyen eredményeket ért el?

- Romániában csak most kezd az egyetemi fakultásokra bekerülni az ilyen típusú szakosodás. De ezek is főleg a történelmi fakultásokon belül. A Román Kormány sincs kellő képen a békeépítés folyamatába beavatva. Szerintem a Román Kormánynak sincs egy komoly kidolgozott politikája, szervezetei, erős kapcsolatai ezen a téren.

- Az elhangzottak alapján állíthatjuk, hogy van Béke és béke, a kettő nem ugyan az. Mindez hogyan értelmezhető?

- A kisbetűs békét jellemezném azzal, hogy nem ropognak többet a fegyverek, úgy mond csend, van. Nem halnak meg emberek, nem robbantanak a területen, de az országban az emberek között nincs béke. Erre a legjobb példa Észak- Írország, ahol 1998 óta béke van. Ez azt jelenti: az ír és az úgy mond angol lakosság között megszületett a tárgyalási alapon a fegyverszünet. A konfliktus 1968-ban tört ki és az emberhalál háromezer körül van. Állítólag nincs olyan család, amely ne lenne érintett. Ezt a békét azzal jellemezném, hogy a két fél sikeres lefegyverzése és egymástól távol való tartása valósult meg. Ez látszólagos szinten. Ez a béke elmélete szempontjából nem igazi béke. Mert a közösség, azóta is megosztott közösség. A gyűlölet nem szűnt meg a társadalomban, mert tovább él. A generációk egymás elleni gyűlöletet adják át. Ehhez hozzájárul a oktatás szegregációja. De hozzájárul a földrajzi szegregáció is. Nem csak Izraelben, de Belfastban is betonfalak választanak el közösségeket. A két közösség között kommunikáció nincs. Ennek következtében az indulatok bármikor fellángolhatnak.

A Béke az egész társadalmat átfogó rendszer szemléletű. Lényeg, a társadalomban vissza kell állítani az igazságosságot. A igazság visszaállítás hogyan érvényesül? Az elszenvedett sebek hogyan gyógyulnak be, számtalan módszer, létezik, amit alkalmazni szoktak a világon. Erre talán a legjobb példa a világon Dél- Afrika. Ahol három szervezet, intézményt hoztak létre, állítottak fel, amely a régi sebek feltárásával, kivizsgálásával, kezelésével foglalkozott. Nagyon jól használtak bizonyos stratégiákat, melyeknek lényege a tények feltárása. Az igazság kiderítése tanúvallomások által történt. Ez volt a feltétele annak, hogy valaki amnesztia alá essen. Nagyon eredményes volt az a stratégia is, mely szintén tanúvallomások alapján, attól függően, milyen periódusban követték el a bűnöket az igazságügyi intézmények, eldöntötték, abban az időben létező törvények alapján, ez a cselekedet bűnnek számított- e vagy sem.

- Ezek a módszerek valójában azt jelentik, hogy a döntéshozó bírók tényleg fel tudtak nőni arra a nívóra, mely biztosította azt, hogy béke szempontjából eredményt érjenek el?

- Igen.

-A kommunikációnak egy magasabb színtű formáját használták, melynek lényege: rendben van, vannak sérelmeid, fájdalmaid, tárgyaljuk meg. A józan szónak legyen hatása. Szavakkal lehet békét teremteni?

- Úgy tűnik igen. Az elméleti háttere ennek az úgynevezett referációs igazságnak. Régmúlt időkben elkövetett bűnöknek lényegében az, hogy ártunk vagy használunk vagy, még többet ártunk azzal, hogy az egész közösséget, az egész etnikumot, az egész vallásos csoportot vagy bizonyos társadalmi kategóriákat tömeges együtt élésre ítélünk. Vagy esetleg kapjuk meg azokat a kritériumokat, amelyekkel a régi bűnök felett ítélkezni tudunk. Maradván Dél- Afrika példájánál ezért kellett ez a hármas megoldású rendszer. Ennek következtében Dél Afrikában 1960 és 1993 közötti időben elkövetett bűncselekményekre adtak amnesztiákat. De csak akkor, ha az illető bevallotta és vállalta azt: tanúkkal, és bizonyítékokkal alátámasztva, bevallja azt a bűnt, amit elkövetett. A 1993 utáni bűncselekményekre nem adtak amnesztiát.

Ez a hármas igazságszolgáltató rendszer harminc ötezer (350009) ember jogi sértést kellett kivizsgáljon, dokumentáljon, lejegyezzen és tároljon. Az amnesztiát kérők száma hét ezer (7 000) körül forgott. Ezek közül ezerötszáz (1500) kapott amnesztiát.

- Ezt a módszert a Kelet- Európai országokban hogyan lehetne használni?

- Ebből a szempontból meg kellene nézni, hány országban, alkalmaztak büntetőjogot, azokkal a kommunista vezetőkkel szemben, akik tevékenységük következtében emberi jogokat sértettek, akik rendeletére emberéleteket oltottak ki. Gyakorlatilag elenyészően kevésszer.

Amit Kelet- Európában alkalmaztak azok a lusztrációs törvények. Feltárni és rögzíteni azoknak a nevét, akik részt vettek a kommunista rendszer apparátusában.

Hosszú távon ez is beválik. A kollektív büntetés módszerét nagyon jól meg kell gondolni.

Ebben a vonatkozásba segíthet sokat az ENSZ. Nagy tapasztalata van, ami a konfliktus zónákat illeti, amikor már a hadsereg megtette a magáét, és lette a fegyvert. Felhívhatja a figyelmet, mikor nemzetközi jogokat, sértenek. Sajnos sok esetben, a felhívása hatástalan marad.

- 1945-ben a Népszövetség utódjaként azzal a céllal alapították, hogy megelőzzék a háborúkat, és lehetőséget adjanak az országoknak problémáik megtárgyalására. Ennek ellenére gyakran kerül a szervezet olyan helyzetbe, mikor nem végzi, illetve nem valósíthatja meg ezt a célt, mint a megelőzést, a prevenciót.

- Nagyon sokszor az ENSZ szervezetek annak ellenére, hogy nagyon sokszor jót akarnak, az illető helyen, de még is sokszor megesik, hogy bizonyos dogokat nem érzékelnek kellő figyelemmel. Értehetetlen módon a prevencióval sem tudnak, mit kezdeni. Nincs is kellő hatással kidolgozott metódusuk rá. Ennek is köszönhető, hogy nagyon sok országban szervezeteiket kitámadják. Sajnos a védekezésük nincs kellő módon kidolgozva.

- Három mondatból álló kérdés csoporttal zárnám beszélgetésünk.

1) Hallgasd meg a kisember szavát!

A közvélemény a kisemberek véleményéből tevődik össze. Akkor, amikor demokratikus választásokról van szó. Akkor a kisember szavaz. De akkor, amikor diktatórikus erőről van szó vagy gerilla csoportok önkéntes akcióiról, végső soron szintén egyéni megnyilvánulások vannak. Ebben a kategóriában találhatjuk azokat az afrikai, ázsiai dél- amerikai országokat, ahol diktatórikus erőszervezetek, hatalmak uralkodnak. Ezekben a kisemberek szava, gondolatai nem számítanak.

Míg a XX. században a háborúk nagy része államok között zajlottak. Addig a XXI. század fegyveres konfliktusainak több mint 90 százaléka államon belül zajlik. Ami az jelenti: a lakosság nagy része különböző polgárháborúkban szenved.

A különböző diktatórikus rendszerekre jellemző, hogy a személyi szabadságot is különböző módon korlátozzák. De olyan eszközökkel, hogy a kisember el se gondolkozzon azon, próbáljon a hatalmon levők ellen tenni valamit. Ennek következtében nem is tesz semmit.

2.) Konfliktus helyzetben élő közösségek elit értelmiségének felelőssége hogyan érvényesül?

Az értelmiség próbál a konfliktus helyzetből kimaradni. Ez magyarázható az értelmiség helyzetével. Az értelmiség kulturális hátterével. Az értelmiségi ember másképp látja konfliktust is. Rendszerint nem a fegyveres konfliktust választaná, inkább a tárgyalást, a kompromisszumkötést.

Egy másik jelenség, ami megjelenik az értelmiséginél, a saját pozíciójának védelme. Azzal a hátsó szándékkal, lehetőleg az én karrierem ne sérüljön. Ha megnézzük az értelmiség szerepét a mai konfliktusokban, azt lehet látni, hogy valahol az asztala mögül adja a jó tanácsokat. Vagy az egyetem padjai előtt mondja el, mit is kellene tenni. De az újságírók java része is csak a helyzetelemzésnél marad.

Az értelmiség nagy része elég opportunista. Kivárja a társadalmi mozgások adta lehetőségek kihasználását.

3.) Kérdésnek két része lenne. Az egyik mi lenne a média szerepe a különböző háborgó indulatok tálalásában, a helyi médiában? A második ugyan ez a problémakör a nemzetközi sajtóban?

Az emberek nagy része információit a médiából szerzi be. Most kezd, kialakulni az úgy mond békés média, amely szemben áll a gyűlölködő médiával. Számunkra két példa is tapasztalható volt az 1989, decemberi események a média tükrében és a Szerb események. Mind a kettő a maga módján tálalta az eseményeket, befolyásolva az egyszerű emberek gondolkodását és a nemzetközi közvéleményt.

Ezt tanítják is. Nem titok, bármelyik autoritárius, vagy diktatórikus rendszernek fő célja a médiák megkaparintása. Ha ez sikerül, a hatalmon lévők ezekkel manipulálják az egyszerű polgárokat. Szerencsére a médiában vannak olyan egyéniségek, akik próbálnak objektíven bemutatni dolgokat. A magán média esetében a cenzúra működik. Ezeknél főleg a szenzációhajhászás kerül előtérbe. Kihasználják azt az emberi megnyilvánulást, hogy főleg erőszakos dolgokat szeretne látni. Azokat a riportokat, melyekben nem írnak különleges eseményekről, történetekről, unalmasnak véli a közvélemény egy része.

Mostanában jelennek meg a béke újságírói. A probléma ezeknek a kiképzése, mely világviszonylatban most folyik. Tisztázni a szerepüket és jelentőségüket. Egy konfliktusban bármi legyen is az, még ha az illető újságíró valamelyik félhez is tart vagy valamelyik felet képviseli, akkor is próbáljon meg objektív lenni. Ne terjesszen gyűlöletet. Ne a borzalmakat, a gyilkosságokat mutassa be. Hanem próbálja bemutatni azokat az eseményeket, melyek ide, vezettek, és mi lehetne a megbékélés útja. Ne csak egymás ellen nyilatkozzunk, cselekedjünk, hanem közösen cselekedjünk.

Szociális témákkal kellene többet foglalkozni és elszakadni a kicsinyes napi politikától.

Beszélgetésünk végére valahogy kialakult az, hogy a ma polgára, ha jobban szeretne élni, akkor ez sokkal könnyebb lenne egy békés, biztonságos társadalmi keretek között. Az emberek többsége biztonságos, alkotó életre vágyik, ami lehetővé teszi a humánus gondolkodást, az egymásra való figyelést. A legtöbb ember vágyik a jó szóra, a megértésre és nyugalomra, amit csak a béke adhat.

Csomafáy Ferenc