Történelem a leendő út alatt

 

 

Lakatos közölte, miért volt ilyen kedvelt tartózkodási helye ez a régi embereknek: „A mai Nagyvárad legnagyobb része a 12 századig mocsaras terület volt, és az Erdélyi Érchegységig terjedt az Igfon erdő is, mely a területet alkalmatlanná tette közlekedésre, lakhatásra, vagy hadseregek felvonulására. A régi korokban minden település a mocsártól eső első terasz volt, és itt a Körösnél a Szálka domb volt az első akkora magasságú terasz, amelyet az áradások során nem öntött el a víz. A Körös-medence az Alföldet Erdéllyel összekötő legfontosabb hadi- és kereskedelmi út volt. A hely akkor vesztette el jelentőségét, amikor Szent László olyan helyet keresett, amely ellenséges haderő által nehezen megközelíthető. Ezért építette meg a Körös és a Pece közötti mocsaras hely legmagasabb pontján a kolostort, ami magához vonzotta a kereskedelmi utat is.

 

 

A Lakatos Attila régésztől kapott előzetes információk elegendőek voltak ahhoz, hogy felkeltsék érdeklődésünket, és kollégáimmal ki is látogattuk a Szálka-dombra, hogy az archeológus a helyszínen folytassa a tájékoztatást. Amikor megérkezünk az ásatások helyszínére, egy holdbéli táj tárult a szemünk elé: a széles sávban kiásott kopár föld tele van kisebb-nagyobb gödrökkel, mintha meteorraj csapódott volna a talajba. Lakatos Attila magyarázatot ad a rejtélyes látványra: „Az általunk is alkalmazott ásatási módszerhez kell egy jó exkavátor, amivel először leszedjük a felső, szántóföld-szintet. Azt követően 10–20 centiméteres vastagságú szintenként elkezdjük kitermelni a talajt, egészen addig, míg eljutunk a régészeti steril réteghez. Ez az a réteg, ami soha nem volt a föld felszínén. Amikor az őskori ember ásott egy gödröt a földbe, azt beleásta a sárga földbe, amit később ő vagy az idő betemetett. Ez a betemetett föld általában eltérő színű, mint a talaj, amibe ásták, és amikor a felületet megmetszük, a sárga talajban kirajzolódik a beásott gödör formája. Ezeket a gödröket ássuk ki. Az ezekben lévő régészeti anyag egy korból származik, így segít keltezni a talált leleteket és a gödröt. Az anyagot feltárjuk, dokumentáljuk, lefotózzuk, és elszállítjuk, feltérképezzük a helyet, és már jöhetnek is az útépítők. Az általunk feltárt összes leletanyag a váradi múzeumba kerül”.

 

 

„A Szálka-domb a legrégebbről ismert régészeti lelőhely Bihar megyében, mely a mai szőlősi templomtól a Rulikowski temetőig terjed, és az objektumok mennyisége tekintetében is a legnagyobb Biharban. Ez egy nemzetközi szinten is jegyzett lelőhely, mert van régészeti kultúra, amit innen ismerünk először. A legkorábbra datálható leletek ebben az övezetben azok a  mamutcsontvázak voltak, amelyeket a múlt század 70-es éveinek elején tártak fel az egykori sörgyár helyén. Márpedig ott, ahol mamut volt, ott nagy valószínűséggel ember is volt” – folytatja a hely ismertetését Lakatos Attila. A legrégebbi, közvetlenül emberhez köthető leletek a Szálka-dombon a korai neolitikumból, tehát Krisztus előtt 6000–5000 évvel ezelőttről kerültek elő. „Mostani ásatásunkon még nem találtunk anyagot ebből a korból. Az eddig talált legkorábbi leletünk a középső neolitikumból, Krisztus előtt 4000–3500-ból származik” – teszi hozzá Lakatos. Majd a régész egy téglalap alakú nagyobb gödörre mutat: „Ez egy vaskori ház, amit elmetsz egy másik, gigantikus, vert agyagfalú épület, ami viszont középkori, körülbelül a 16–17 századból való. Ez az építmény nagyobb mindazoknál a középkori leleteknél, amilyenekkel én eddig ásatások során találkoztam” – teszi hozzá a szakértő. Az építményről egyelőre csak azt lehet bizonyosan tudni, hogy nem templom, viszont ház is aligha lehet, hiszen „a középkorban egy ház feleekkora volt. Az a baj, hogy csak az egyik felét tártuk fel a gödörnek, a másik fele kívül esik a feltárási sávon” – fogalmazott Lakatos, aki elárulta, hogy az eddig talált legértékesebb lelet egy, a hallstatti kultúrából való, épen megmaradt csésze volt, de egy nagyon szép, kézzel készített dákkori edény is az értékes leletek közé tartozik. „Magyar leletre itt nem számítunk. Volt egy honfoglalás kori temetője a településnek, de az nem itt, hanem a Vavilov utcán volt. 3-4 századi anyagra számítunk még itt, mert tudjuk, hogy a villamosremiz alatt található egy gepida temető” – tette hozzá Lakatos.

 

 

A felsoroltak ellenére kevéssé valószínű, hogy olyasvalami kerül felszínre, ami miatt meghiúsulhat az útépítési terv. „Törvény rendelkezik arról, hogy milyen régészeti leletek miatt lehet keresztülhúzni egy beruházási tervet, de ebben a konkrét esetben nem látom valószínűségét annak, hogy ez bekövetkezne. Vannak olyan régészeti leletek – falak, templomok stb. –, amelyeket csak helyben lehet konzerválni. Ahol most vagyunk, az Szálka falu, márpedig ebben a környezetben aligha valószínű, hogy masszív kőfalakat találjunk. Továbbá a Szálka-domb a Rulikowski temető szélétől egészen az egykori sörgyárig terjed, tehát kicsi a valószínűsége annak, hogy éppen ebben a sávban, amelyben most dolgozunk, legyen egy kőépület. Az egyetlen kőfalú épület, amire esetleg számíthatunk, az a félig kész váradi székesegyház fala lehet. Az 1720-as években ugyanis Csáky Imre püspök eredetileg ide akarta építeni a váradi székesegyházat. Az ő halálával azonban ezt a tervet feladták. Azt tudjuk, hogy a 18. század közepéig bizonyos magasságig felépült a Szálka-dombon a székesegyház és a püspöki palota, de a félig kész templom alighanem a villamosdepók alatt fekszik” – tudatja a régész, hozzátéve, hogy gyakorlatilag bárhol lehetne tovább kutakodni, hiszen a Szálka-domb Észak-Erdély legnagyobb kiterjedésű és legrétegzettebb régészeti lelőhelye. „Csakhogy erre a területre régészeti feltárás nélkül ráépült a Nufărul 2 lakónegyed, a Cantemir lakónegyed egy jó része, a sörgyár, de ugyanígy régészeti felügyelet nélkül építették meg a dombon álló ortodox templomot és a teljes Vavilov utcát. Az Atelierelor és a Toamnei utcák által közrezárt terület az utolsó érintetlen rész, ami a Szálka-dombból megmaradt.”

 

 

Az archeológus szerint az sem kizárt, hogy a mostani ásatások során olyan leletanyag kerül elő, amely módosíthathja egy adott korszakról való történelmi tudásunkat. „Egy régészeti kultúrát általában az első előkerülés helyszínéről szoktunk elnevezni. A Szálka-domb esetében ez nem így van, mert Nagyváradon az 50-es évekig nem folyt igazán komoly régészeti munka. Ezért nem is került be a nemzetközi régészeti vérkeringésbe. Például a rézkor elejéről való Herpály-kultúra legjobb rétegtana és legrégebbről ismert régészeti anyaga innen, a Szálka-dombról való. Ha a dolgok jól mentek volna, akkor ezt Szálka-kultúrának kellett volna hívni, és van is olyan régész, aki így is hívja. A Szálka-dombnak van egy szintje a bronzkor második harmadából, az ún. Hajdúbagos-kultúra, melynek kronológiája még nagyon sok szempontból tisztázatlan. Mindaz, ami itt a Herpály- és a Hajdúbagos-kultúrából előkerül, az nemzetközi szinten is jelentős lesz.”