2010.07.19. 16:07

Kinek állítottak szobrot Hegyközkovácsiban?

<p>Bihar megye - Az elmúlt vasárnap Hegyközkovácsiban felavatták Szilágyi Sámuel református püspök szobrát. De ki is volt a tudós püspök, aki a fél világot bejárva végül a bihari kis faluban fejezte be életét?</p>

A Debrecenben 1719. február 19–én született Szilágyi Sámueliskoláit helyben kezdte, majd svájci és hollandiai egyetemeken tanult. A debreceni kollégium filozófia és görög irodalom tanszékét 1742–ben foglalta el, a kollégiumi könyvtár első igazgatója volt. Ugyancsak Debrecenben lelkész is volt 1751–től, 1759–ben pedig Bihardiószegen, 1762–ben Szatmáron. Tiszántúli püspökké 1765–ben választották, 1766–tól újra Debrecenben lelkész, funkciójáról 1779–ben betegsége miatt mondott le. A Magyar Életrajzi Lexikonból idézett tömör felsorolásnál természetesen sokkal színesebb volt az életpályája, ez kiderül a szoboravatás alkalmára Forró László lelkész által szerkesztett, és a kovácsi gyülekezet által kiadott életrajzi füzetből.

Tudós és tekintélyes

A „Piszkárkosi” előnév a Szatmár megyei Piszkárkos (Piscari) településtől ered, ahol a püspök nagyapjának volt birtoka. Az említett kiadványból tudjuk, hogy már tizenegy éves korában méltónak találták professzorai, hogy az akadémiai tudományokkal foglalkozó diákok között tanuljon, tizenkét évesen pedig a görög nyelvet már nem tanulta, tanította. Később a görög mellé „csatlakozott” a latin, a zsidó, az arab, az olasz, a francia, a német, melyekben nem csak jártas volt, de azokból fordított. A tudományok mellett testi ereje is legendás volt. Amikor 1770–benII.József császárbejárta Magyarországot, Debrecenben járva többször elbeszélgetett Szilágyi Sámuellel. Ezek az eszmecserék állítólag nagyban hozzájárultak a császár 1781. október 29–én a vallásszabadságról kiadott Türelmi Rendeletének megszületéséhez.

Örömteli adósság

Szilágyi Sámuelt 1765. augusztus 13–án Debrecenben választották meg a Tiszántúli Református Egyházkerületpüspökévé. A szolgálatot – 1772.–ben kapott agyvérzése ellenére – holtáig vitte, hol Debrecenből intézve az ügyeket, hol Hegyközkovácsiból, ahová a maga birtokára költözött ki második agyvérzését követő, 1785. július 16–án bekövetkezett haláláig. A minapi szoborállítással nem fejeződött be Hegyközkovácsiban „a szellemi örökség rendezése”, ahogyan Forró László lelkész fogalmazott: adósságuk még megörökíteni annak a 48 helyi személynek a nevét, akik önkéntesként vonultak harcba 1848–ban.