A megalkuvás nélküli hitvallás példaadójára emlékeztek

„Sokak számára áldott eszköze volt Istennek a hitrejutásban, hitben való megerősödésben, megvigasztalódásban. Akár börtönben volt, akár szabadon az Ige Urától kapott szabadságban szolgálta Megváltóját.” Az idézet egy búcsúbeszédből való, mely Visky Ferenc lelkész halála után hangzott el. Visky Ferenc 1918 július 1–én született Egriben (Szatmár megye). Tanulmányait Szatmáron kezdte, majd teológiát Debrecenben tanult. Lelkészi szolgálatát Szalontán kezdte, onnan Nyüvedre, majd Magyarkécre került. Az 1956–os magyarországi eseményeket követően Romániában is sor került az értelmiség „lefejezésére”, őt 1958 Pünkösdjének harmadik napján vitték el. Több lelkésztársával együtt az állami rend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával fogták perbe, és ítélték 22 évi kényszermunkára, illetve 10 évi polgári jogvesztésre. Kényszerlakhelyül a Bărăganba került a család. A büntetésből hat és fél évet töltött le, 1964–ben szabadult, a nemzetközi nyomásra enyhülő belpolitikai viszonyok között. A szolgálatot Hegyközpályiban folytatta, 2005. október 5–én, 87 évesen hunyt el.

Az ige üzenete

Zsúfolásig telt vasárnap délután a kéci templom, ahol ünnepi istentiszteletet tartottak a gyülekezeti ház avatása alkalmából. Igét Csűry István királyhágómelléki püspök hirdetett, egyebek mellett emlékezve arra, hogy az elmúlt politikai rendszer börtönkaput nyitott a hitvalló embereknek. Az ige üzenete azonban, hogy a földi életnek mindig van értelme, imádságos szívvel mindig lehet építkezni, lélekben is, és javakban is – Kéc mindkettőre példa, fejtette ki a püspök. A vendégeket Mike Pál vendéglátó lelkész köszötötte, közöttük a Visky család számos tagját. Mint később megtudtuk, a szűk családi összejöveteleken is számlálnak vagy 70 tagot, Kécen csaknem fele létszámban megjelentek. Visky Ferenc hét gyerekéből hat ott volt: Ferenc (jelenleg Aradon él, elektromérnök), István (Nagyvárad, építészmérnök), Lídia és Mária Magdolna (mindketten kémikusok Marosvásárhelyen), Péter (lelkész, Kolozsvár), András (dramaturg–rendező–egyetemi tanár, Kolozsvár/USA), nem lehetett jelen Pál (gépészmérnök, Debrecen). Elődjére emlékezve Mike Pál elmondta: a hit megalkuvás nélküli vállalása olyan példa, mely sokszor teher, de amiből erőt lehet meríteni.

Sokan félreismerték

Gellért Gyula érmelléki esperes személyes emlékei alapján idézte fel Visky Ferenc alakját, megállapítva: a tiszteletest sokan félreismerték, mert nem ismerték! A család nevében előbb a legidősebb testvér, Ferenc idézte fel 52 év távlatából magyarkéci emlékeit. Mint mondta, édesapja egyetlen politikai megnyílvánulása az 56–os magyarországi események „megsiratása” volt, egyébként nem foglalkozott politikával. Nem felejtette el ennyi év után sem megköszönni a kéci gyülekezetnek azt a segítséget, amit annak idején a Bărăganban töltött évek túléléséhez nyújtottak. „Apám lenne az első, aki hevesen tiltakozna az ellen, hogy róla nevezzék el a gyülekezeti házat, vagy bármi mást”, mondta el a később többek által is megfogalmazott véleményt Visky Péter. Utána a Szalontán élő, a rabtárs lelkészek közül egyedül még életben lévő Karczagi Sándor emlékezett az egykori összejövetelekre, amikor fiatal lelkészekként elemezték és tanulták a szentírást, majd az „Akadémián” (börtönben – szerz.megj.) töltött évekre. „Az állam féltékeny volt, nem tűrte az olyan csoportosulást, amely nem tőle függött”, fejtette ki, majd leszögezte: nem igaz, hogy a CE–Szövetség megbontja a református egyház egységét.

„... ha figyelünk egymásra”

Az egyházközséget segítő hollandiaiak nevében Piet de Jong és Janny Hulsman idézte fel az együttműködés lépéseit, az építkezéseket, azt, ahogyan eljuttotak addig, hogy a gyülekezeti házban működő konyhában ma már harminc idős embernek főznek. Az istentiszteleten közreműködött a gyülekezet kórusa, végezetül pedig felvételről id.Visky Ferenc is megszólalt, egyebek mellett mintegy örökségül hagyva a gondolatot, miszerint „sokkal nagyobb az egység, ha figyelünk egymásra”. A gyülekezeti házon két táblát is avattak. Az első előtt ifj.Visky István fugyivásárhelyi lelkész megismételte, nagyapja tiltakozna a névadás ellen, ő ellenben a prófécia beteljesülését látja: aki magát megalázza, az felmagasztaltatik. Hozzátette: Visky Ferenc tisztelte elöljáróit, de csak az Úrnak engedelmeskedett – ezért gondolták sokan róla, hogy „szektás”. A táblát Csűry István és Karczagi Sándor leplezte le, s ekkor tűnt elő annak felirata: „... és a te szívedben?” – ez a másokra figyelő kérdés lehetne a néhai lelkipásztor életének mottója, hangzott el. Az épület másik oldalára került a második tábla (felirata: Magyarkéci Református Egyházközség / Visky Ferenc Gyülekezeti Ház / 2010), mely előtt Nagy József feketegyarmati (Arad megye) lelkész, a Romániai CE–Szövetség elnöke méltatta a névadót. Ezt a táblát is Csűry István és Karczagi Sándor leplezte le, majd a püspök meg is áldotta a létesítményt, és annak építőit, használóit. Az ünnepség szitáló esőben ért véget az udvaron, ahol sátor alatt svédasztal várta a megjelenteket.