A Lélek egysége a békesség kötelékével

Június 19-e óta folynak az új világszervezet első közgyűlésének munkálatai, az Efézusbeliekhez írott levélből vett igei gondolat mentén: „A Lélek egysége a békesség kötelékével” (Ef. 4,3).

Egyházkerületünk két hivatalos küldötte – Csűry István püspök és Antal János előadótanácsos – mellett népes Kárpát-medencei magyar református képviselet vesz részt a rangos eseményen: Bölcskei Gusztáv (Debrecen), Csete-Szemesi István (Bácsfeketehegy), Zán Fábián Sándor (Beregszász) püspökök, Peterdi Dániel főjegyző (Pécs), Kádár Zsolt esperes (Eger), Ódor Balázs zsinati osztályvezető (Budapest), Kiss Tibor egyházkerületi titkár (Kolozsvár), Pálfi Zsuzsanna lelkipásztor (Győr), Iszlai Endre telógiai referens (Debrecen), Sütő Zsanett közgazdász (Budapest), valamint Ábrahám Zsófia (Debrecen) és Nagy Mariann (Alsópáhok) önkéntes segítők.

Plenáris- ésszekcióülések, regionális egyeztetések, illetve bizottsági munka keretében határozza meg önazonosságát, és állapítja meg hét évre szóló, elsőbbségi célkitűzéseit a Világközösség küldöttgyűlése. A 108 országból összesereglett küldöttek közösen értékelik az eddigi szolgálatot, és irányt szabnak az elkövetkező hét évre. A hét év múlva esedékes közgyűlésig tartó, köztes időben a Végrehajtó Bizottság felel azért, hogy a meghozott döntések megvalósuljanak. Csűry István püspök a Református identitás, Antal János előadótanácsos pedig a Béke és megbékélés nevű munkacsoport keretében járult hozzá az új közösség szellemiségének kialakításához.

A nagygyűlés közügyekkel foglalkozó bizottságában (Public Issues Committee) Antal János előadótanácsos a kelet-közép-európai egyházak sajátos helyzetét, erőfeszítéseit, jövőképét volt hivatott megjeleníteni. A globális ügyekkel foglalkozó bizottság indítványára, a Világközösség egyértelműen kiállt a felvidéki magyarokat is megillető, nyelvi szabadságjogok mellett, illetőleg két, sajátosan erdélyi ügyben is állást foglalt. Erdélyi református közösségünk méltóságára való hivatkozással a kommunizmus idején elkobzott ingatlanaink maradéktalan és mielőbbi visszaszolgáltatását sürgetik, illetve határozati úton üdvözölték azon erőfeszítéseinket, melyek arra irányulnak, hogy az ateista diktatúra idején, a Sass Kálmán lelkipásztor jelképpé nőtt áldozatához hasonlóan, a koncepciós perek nyomán kivégzett egyházi szolgáink rehabilitációjára húsz évvel a rendszerváltozás után – végre – sor kerüljön.