Kakszentmártonban új gömb és csillag került a református templom tornyára

A hálaadó istentiszteleten Korda

Zoltán, a

Szatmárnémeti-Láncos

Református

Egyházközség lelkésze hirdetett

igét Lukács evangéliuma 21.

részének első négy verse

alapján. A 20. rész úgy fejeződik

be, mintha valami lezárulna, ahogy az emberek

életében is lezárulnak fejezetek, de a

21. részben maga Jézus fogalmazza meg a

biztatást, hogy mégis van út

tovább is, hiszen az Úrnak terve van minden

gyermekével – fogalmazott Korda Zoltán,

majd hozzátette, hogy Isten előtt nincsen

kivétel, egyaránt szereti minden

gyermekét, ahogy az evangéliumban

megjelenő Pétert is, aki bár

háromszor tagadta meg Krisztust, de mégis

terve van vele Istennek.

„Kakszentmártonban

azért vált lehetségessé ez az

ünnepség, mert Isten találkozni akar

velünk, megbocsájtó szeretete üzeni

számunkra, hogy van tovább élet,

áldás és gondviselés” -

mutatott rá az ige szerinti hitvallásra a

lelkész. S ahhoz, hogy Isten tervét

megtudhassuk, egyetlen dolgunk van mindössze: nem

elfeledni őt, hiszen egyszülött fia

már vár ránk az élet

partján. „Olyanok vagyunk néha, mint

Péter, aki egy egész éjszakán

át való virrasztás után

üres hálót tudott csak felmutatni, a mi

hálóink is üresek, nincsen bennük

szeretet” - hozta a Biblia sorait a mindennapi

életünk közelségébe

Korda Zoltán, aki szerint

örömmel kell eltöltsön bennünket,

hogy tanítványok vagyunk mi magunk is,

akiknek valamikor életük során

felelniük kell ugyanarra a kérdésre,

amelyre Péter is felelt: Szeretsz-e engem. Ha pedig

szeretetünkkel bizonyítjuk, hogy elfogadjuk az

Úr bocsánatát és Jézus

ajándékait, akkor a mi életünkben

is beköszönt a hajnal. Ha nem

érezzük, hogy életünkön

áldás lenne, akkor ott lehet a hiba, hogy

még nem válaszoltunk a

kérdésekre, amelyet Jézus tesz fel

nekünk. „Fogadjuk el Jézus

ajándékát” - javasolta

Korda Zoltán igehirdetése

végén. A helybéli gyermekek

szavalataival ünnepélyesebbé tett

hálaadó istentiszteleten természetesen

a gyülekezet nyugdíjas lelkésze, Sipos

Ákos is felszólalt és

hangsúlyozta, hogy a templomtorony tetején

lévő csillag mutatja az utat az

egyházközség tagjainak, és

véleménye szerint ott kell megállni,

ahol a csillag, mert az mindig tudja, hogy hol van

számunkra a jó hely. Némi

szomorúsággal jegyezte meg a lelkész,

hogy bár három éve, amikor a templom

renoválását befejezték, az a

remény éledt fel szívében, hogy

a gyülekezet élete megváltozik, ez

azonban nem történt meg, s emiatt lehet

másokra hárítani a

felelősséget, de mindenki a saját

lelkébe kell először belenézzen

és engedje, hogy a csillag vezesse az

életén át. Az

életünkön átvezető csillag

pedig Jézus.