2009.12.09. 11:37
Mikor leomlanak a falak
<p>Nagyvárad -<br /> Naplótöredékekből,<br /> hírekből, versrészletekből,<br /> rövid jelenetekből elevenítette fel Kiss<br /> Törék Ildikó és Varga Vilmos a<br /> 89-es év történéseit. A<br /> nézők ritmikus tapssal jutalmazták az<br /> előadást.</p>
„Ahol zsarnokság van, ott
zsarnokság van” - hangzott el
többször, fokozódó
intenzitással, mintegy
lázálomszerűen
ismétlődve, a Kiss Stúdióban
első alkalommal bemutatott Mikor leomlanak a falak
című vallomásjátéka
során. Közben az apró
mozaikkockák összefüggő
történetté alakultak - s a
nézők előtt életre keltek a
félelem és az elnyomás sokunk
által személyesen is megélt
eseménysorai.
Miközben az MSZMP elfogadta a
többpártrendszert, a magyar társulat
hazafias előadások
bemutatására kapott
utasítást, s a Kaláka
együttes váradi látogatása
kapcsán Varga Vilmos arra kérte a
„srácokat”: hozzanak egy kis
húst… A fontos
beszélgetések előtt
báránybundával takarták le
a telefont és maximumra
állították a rádiót,
melyből román népzene szólt.
Kávé, szappan és cigaretta volt az
„ára” annak, hogy a
színház repertoártervét
aláírják, az útlevél
kiváltása többnapos
sorbanállás nyomán
történt meg.
Pergő események
A vallomás-játék
mozaikkockái között ott szerepelt
Tőkés Lászlónak, az akkori
fiatal temesvári lelkésznek a
Panorámának adott
interjújából egy részlet,
majd a naplótöredékek
beszerzésért folytatott
közelharcról szóltak, és
arról, hogy akadozik a fűtés
és az áramszolgáltatás.
A mintegy egyórás előadás
során végül a decemberi
események gyors egymásutánja, a
várakozás és a
bizonytalanság, majd a felszabadulás
torokszorító pillanatai következtek.
Amint Kiss Törék Ildikó
forgatókönyvíró is vallja ,
„Torkunkat folytogatja mindaz, amit akkor
átéltünk, ahogyan a dátumok,
mint magának az Időnek mutatói,
egyre gyorsabban peregnek, míg eljutunk az oly
sokáig áhított szabadulás
perceihez”.
A nézők ritmikus tapssal jutalmazták
a színészházaspár
előadását, melynek
létrehozatalához a saját
naplójegyzeteken kívül többek
között Ady Endre, Dsida Jenő,
Reményik Sándor, Fábián
Imre verseket, Tőkés László
műveit és szövegeit, s korabeli
újságcikk-részleteket
használtak fel.
Neumann Andrea