Túlesett a szívműtéten Krisztián

Krisztián „mosolygós és

aktív gyermek, szépen

fejlődik” – írtuk az

idén július 24-én megjelent

cikkünkben. Ezt nem csak az édesanya, Csiki

Tünde elbeszélése alapján

jelenthettük ki, hanem a babáról

készült fotók is

bizonyították. Krisztián

azóta átesett egy

szívműtéten, tizenkét napig

volt az intenzív osztályon, és

mégis: a róla a napokban,

hazaérkezése után

készült fényképek

tanúsága szerint bár

soványabb és sápadtabb, de a

mosolya – az a régi.

Az előzmények

Csiki Sándor-Krisztián idén

április 14-én született

Nagyváradon. A család

örömét két nap múlva az

orvosok közlése árnyékolta

be: a babának veleszületett

szívrendellenessége van, ami csak

műtéttel korrigálható. Az

operációt először

Magyarországon, Budapesten szerették

volna elvégeztetni. Szülei

szerkesztőségünkhöz, és

rajtunk keresztül a nyilvánossághoz

fordultak segítségért, hiszen

anyagi körülményeik nem olyanok, hogy

elő tudták volna teremteni a

költségeket fedező pénzt. A

gyűjtés megindult, sokan

adományoztak kisebb/nagyobb összegeket,

amelyekért a szülők ezúton is

szeretnének szívből

köszönetet mondani. Időközben

két olyan család is felvette velük a

kapcsolatot, akiknek gyermeke ugyanilyen

betegséggel született, a

műtétet pedig Kolozsváron

végeztették el. Ennek nyomán

döntöttek végül is úgy,

hogy Krisztiánt nem Budapestre viszik, hanem a

kolozsvári Egyetemi Szívklinikán

dr. Chira Manuelhez fordultak.

„Végre túlvagyunk

rajta”

Az édesapa, Csiki Sándor kedden

járt szerkesztőségünkben:

„végre túlvagyunk rajta”,

mondta, hozzátéve: senkinek sem

kívánják, hogy

keresztülmenjenek ilyesmin,

átéljék az elmúlt hetek,

különösen pedig a több

órás műtét

megpróbáltatásait. Szeptember

7-én mentek Kolozsvárra, az

operációra 10-én került sor.

Ennek a napnak az emléke minden bizonnyal egy

életre megmarad a szülők

emlékezetében: Krisztiánt reggel

kilenc óra körül vitték be a

műtőbe, ők pedig délután

kettő óra után kaptak hírt az

operációt végző

orvostól az

állapotáról… Mivel a

szívritmus nem állt helyre a

műtét után, újabb

nehéz időszak következett:

Krisztiánt még 12 napig az

intenzív osztályon tartották.

Szeptember 21-én engedték le onnan,

és 25-én jöhettek végre haza.

Az orvos elmondta: a teljes korrekciós

műtétet el tudta végezni,

egyedül egy tüdőbillentyűt nem

tudott megmenteni. Ezt is megoldotta más

korrekcióval, és remélhetőleg

nem befolyásolja a normális

életvitelben, de ha mégis gond

adódna, műbillentyű

beültetésével lehet

korrigálni a problémát.

Optimistán továbbra is

Október 26-án kell menjenek

felülvizsgálatra, most pedig szinte

„karanténban” élnek: nagyon

kell vigyázni arra, hogy nehogy valamilyen

fertőzést kapjon a baba, megfázzon,

hiszen az immunrendszere legyengült.

Édesanyja folyamatosan vele van,

látogatókat egyelőre nem is nagyon

engednek hozzá. És hogy hogyan viselte a

megpróbáltatásokat? Még az

intenzív osztályon is kis

mosolygós volt, de a fehér köpeny

láttán bizony még most is

könnyen sírásra görbül a

szája… Hazaérkezése

után eleinte sokszor felsírt, főleg

éjszaka. Zaklatott volt, de most már

lassan kezd megnyugodni, bár a

gyógyszerszedésnél mindig van egy

kis „nyafi”. Ahogy hazaérkeztek,

és beletették a kiságyába,

rögtön elaludt: érezte, hogy otthon

van. És hogy hogyan viselték a

szülők? „Hosszú volt az a

három hét. Stresszes,

fárasztó. Jó, hogy vége

van” – mondta Csiki Sándor,

hozzátéve: eddig is optimisták

voltak, és a továbbiakat illetően is

azok, hiszen másképp talán nem is

lehetne ezt végigcsinálni…

Tököli Magdolna