Haragszanak a virágárusok

Pedig csak azért mentem ki a nagyváradi

nagypiacra hétfőn reggel, hogy

aziránt érdeklődjem, milyen

forgalmat bonyolítottak az első

iskolanapon, és milyen virágok

iránt volt a legnagyobb kereslet.

Meglepetésemre az árusok igencsak

ellenségesen fogadtak, amikor kiderült

számukra, hogy

újságíró vagyok. Volt aki

egyszerűen csak kijelentette, hogy nem tud

információkkal szolgálni, volt aki

elmondta, hogy újságírónak

nem nyilatkozik. Szerencsére találtam

olyasvalakit is, akitől megtudtam, mi fáj

nekik: „előbb menjen el Bolojan

polgármesterhez, és kérdezze meg

tőle, hogy miért nem biztosít a

város egyenlő feltételeket minden

árusnak, és utána majd

beszélek magával! Ne csak akkor

jöjjenek, amikor információkra van

szükségük, hanem akkor is, amikor

problémáink vannak!”

Ugyanettől az árustól azt is

megtudtam, hogy azt nehezményezi: a

polgármesteri hivatal nem írt ki

licitációt azokra az asztalokra,

amelyeket a virágárusok

részére tart fenn a város.

Csak véletlen

Néhány méterrel arrébb, egy

ilyen asztalnál Mateutz József csokalyi

tulipántermelőbe botlottam, aki

készségesen válaszolt lapunk

kérdésére. Ha már

szóba került előzőleg,

rákérdeztem arra, ő hogy jutott

standhoz. „Őstermelőként, nem

kapok egyetlen asztalt sem. Nem tudom, hogy milyen

kritérium szerint osztották ki ezeket az

asztalokat. Én másfél éve

kérek egy asztalt, de nem kapok, míg

másoknak kettő, három, négy,

őt, hét asztaluk van. Most is csak

azért vagyok itt, mert véletlenül

nem jött a gazdája. De amint megjön,

én vehetem a sátorfámat és

mehetek innen el.”

Jaj a kistermelőnek

Rátérve a virágeladásra,

Mateutz József szintén csak panaszt

tudott megfogalmazni: „én a saját

kardvirágaimat azért nem tudom eladni,

mert mások hozzák

Hollandiából és

Magyarországról, ahol megveszik

ötven banis áron, és itt

eladják három lejért. Nekem

két évi munkám van a

virágtermelésben és itt van az

áru, nem tudom eladni.” „A

csomagolt, puccos virágok mennek, az emberek azt

hiszik friss virág” - szól

közbe a Mateutz mellett

árusító férfi. Majd

ismét Mateutz veszi át a szót:

„Nem veszik kerti virágot, hanem a

külföldről behozott kálát,

rózsát, királyliliomot,

kardvirágot viszik. Amit ott lát, az mind

behozott virág, mert azokat a virágokat

ugyan Romániában is meg lehet termelni,

de nem érdemes. Sajnos 

Romániában a feketézés

megy. Itt a piacon termelő alig van. Én

harminc éve vagyok kistermelő, minden

papirom rendben, és nézze meg,

három szál kardvirágot adtam el

reggel óta. Nálam egy szál

kardvirág egy lej, de onnan viszik, ahol

három lej, mert az be van csomagolva, ki van

cicomázva.” „De ha ez a piaci

igény, ön miért nem

díszíti fel a virágokat” -

kérdeztem Mateutzot, aki válaszul

leszögezte: „Azért mert ragaszkodom a

hagyományhoz.” A Mateutz mellett

árusító férfi

végül elárulta, hogy 2-5 lejes

áron adja a virágok

szálját, főképp

rózsát, menyecskét, sárga-

és fehér margarétát

és őszi rózsát árul.

Pap István