Elballagtak a Lorántffy végzősei

Először a XII.A-sok ballagtak ki az

osztályukból a

Gaudeamust énekelve,

hozzájuk csatlakoztak a XII.B-sek. Miután

kiballagtak az iskolából,

Lorántffy Zsuzsanna szobra

felé vették útjukat. Fazakas

Ferenc iskolalelkész az iskola

névadójának

életéről és

tevékenységéről szólt,

majd a diákok virágokkal

rótták le tiszteletüket a

fejedelemasszony szobra előtt.

Az ünnepség a várad-olaszi

templomban folytatódott. Először Veres

Kovács Attila várad-olaszi

lelkipásztor szólt a maturandusokhoz.

Kihangsúlyozta: ahhoz, hogy

megtalálják helyüket az

életben, nem elég csak önmagukban

bízni, fontos a lelki irány, mellyel az

iskola igyekezett felruházni őket.

„Ebben a hatalmas kalandban azért lehet

bátran résztvenni, mert Isten

irányt mutat" - hangzott el. Isten az

örök jelenidő, az az erő, amely

nélkül tudás és ismeret

semmit sem ér. „Aki hisz, az

felfelé zuhan Istennel együtt" - mondta a

lelkipásztor, majd boldog „felfelé

zuhanást" kívánt a

végz„felfelé zuhanást"

kívánt a végzősöknek.

Egy műhelytitok

Fazakas Ferenc iskolalelkész egy

„műhelytitkot” osztott meg a

jelenlévőkkel - a napokban a

diákokkal olyan gyakorlatot végzett,

melynek során elképzelték, milyen

lesz a tízéves érettségi

találkozójuk, mit tudhatnak maguk

mögött. A diákok kivétel

nélkül felfelé ívelő

életet képzeltek maguknak, mondta a

lelkész, azt kívánva, hogy

váljanak valóra

elképzeléseik.

Tőkés

Lászlópüspök,

EP-képviselő az

önazonosság kérdését

taglalta. Mint mondta, az embernek sokféle

önazonossága van, s akkor kezd baj lenni,

amikor egyik vagy másik meginog.

Ebben a borzalmas világban, ahol a

neoliberálisok azt hirdetik, hogy mindenki

megválaszthatja azt, hogy milyen nemhez

kíván tartozni, az emberek

gyökértelenekké váltak -

vannak, akik nemzetiségükről

feledkeznek meg, mások vallásukat vetik

le, mint valami megunt ruhát. A lánc

ereje a láncszemekben rejlik, s a

nemzedékek láncában a fiataloknak

erős láncszemeknek kell lennünk,

hiszen „bennetek bomlik meg a nemzet, vagy

bennetek lesz erős az egyház”. Legyen

ez az alkalom is egy megerősítése

annak, hogy ne hagyjuk tovább gyengülni

közösségünket - mondta

Tőkés

László, aki később a

tanügy válságára is

kitért, megemlítve, hogy sem a

tanügyminisztérium, sem a

tanfelügyelőség élére

nem lehetett volna rosszabb vezetőket tenni.

Eljött a pillanat

Szabó Zsuzsa igazgató könnyekkel

küszködve búcsúztatta a

végzősöket. „A pillanat, amely

olyan távolinak tűnt,

elérkezett” - mondta, majd arról

szólt, milyen furcsa felfogni, hogy

mostantól fogva a maturandusok

döntései egész életüket

befolyásolják. Kihangsúlyozta a

hozzátartozók szerepét -

„gondoljunk egy pillanatra mindazokra, akik

hozásegítettek ahhoz, hogy ide

eljussatok, s akik veletek örülnek annak,

hogy eljutottatok valahová és mindaz a

szeretet, amellyel körülvettek, nem volt

hiábavaló" - mondta.

Az ünnepség énekekkel és

szavalatokkal folytatódott, majd a

tizenkettedikesek átadták a

jelképes kulcsot a tizenegyedik

osztályosoknak.

Neumann Andrea