Gyertyaszentelő Érsemjénben

Valamikor Izrael fiai Egyiptomban raboskodtak,

és a fáraó kegyetlenül

sanyargatta őket. Csak akkor engedte el a

népet, amikor a tizedik csapás

során minden egyiptomi családban meghalt

a legidősebb, tehát az

elsőszülött fiúgyermek. Izrael

fiai természetesen megmenekültek, őket

nem sújtotta a halál angyala.

Ezért hálából minden

elsőszülött fiút Istennek kellett

szentelni. Ennek az ősi törvénynek

tett eleget Mária és József,

amikor a kis Jézussal megjelentek a

jeruzsálemi templomban. Erre az eseményre

emlékeznek negyven nappal karácsony

után, Gyertyaszentelő Boldogasszony

ünnepén. A különös

elnevezés onnan származik, hogy ilyenkor

gyertyát szentelnek a templomokban.

Miért teszik ezt? Valamikor a pogány

Rómában ilyenkor ünnepelték a

hadisten, Mars édesanyját.

Égő fáklyákkal

járták a várost, és

dicsőítettek egy nem létező,

kitalált személyt. Ezt az ünnepet

akarta az egyház megszentelni, amikor a

Jézusra emlékeztető gyertyát

adja a hívek kezében. Így

történt ez Érsemjénben is,

ahol a hívek, kezükben gyertyát

tartva, várták a szentelés

szertartását. A helyi tisztelendő,

Borsi Imre Lóránt

figyelmeztetett arra, hogy a gyertya emlékeztet

bennünket keresztény

kötelességünkre, miszerint

jótetteinkkel világosságot kell

árasztanunk az emberek között.