"Műemlék az, amit azzá nyílvánítanak"

Péter I. Zoltán Nagyvárad műemlék épületei című könyvét pénteken délután a nagyváradi Lorántffy-központban mutatta be a szerző illetve Dukrét Géza, a kötetet megjelentető Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke. A Bihar Megyei Tanács, az RMDSZ Bihar megyei szervezete és a nagyváradi Római Katolikus Püspökség támogatásával megjelent kötetről Dukrét Géza elmondta, hogy az  Péter I. Zoltán műemlékvédő munkájának a gyümölcse. "A könyv megjelentetésével az a célunk, hogy megismertessük az emberekkel a műemlékeket , védjük azokat a pusztulástól" - mondta Dukrét Géza, aki ismertette a kötet tartalmát és struktúráját. A könyv első fejezete a műemlékvédelem általános leírását, jogi és filozófiai meghatározását adja. Ezt követi a kötet törzsanyaga, a hetven nagyváradi műemléképület leírása építésük időrendjének sorrendjében. A kötetet építészeti szakkifejezések miniszótára zárja. Péter I. Zoltán, a Bihari Napló jeles munkatársa kijelentette, hogy pedagógiai szempontból látta szükségét e kötet megjelentetésének, mert - mint mondta -  "minél többször és több helyen ismételjük azt, hogy a műemlékvédelem fontos dolog, annál nagyobb az esélye annak, hogy az emberek valóban fontosnak is fogják azt tartani."

Fejetlenség

A könyismertetés után párbeszéd vette kezdetét a szerző és a kiadó illetve a közönség között. A műemlékvédelem jelenlegi nehézségei közé sorolta Péter I. Zoltán azt, hogy a rendszerváltás után a nagy, műemléki besorolást nyert bérházakat eladták az ott lakóknak, akiknek nincs elég pénzük arra, hogy a műemléképületet e rangnak megfelelően karban tudják tartani. A könyv szerzőjének véleménye szerint a műemlékvédelemben is az tűnne a legjobb megoldásnak, ha a műemlékek felújításának költségeit a tulajdonos mellett a helyi önkormányzat és a központi kormányzat is felvállalná. "A város a befejezetlenség érzését kelti az emberben", mondta Péter I. Zoltán, aki példaként említette a nem eléggé átgondolt felújítási munkálatokat, a nem ritkán ízléstelen díszítőelemek (lásd lámpaoszlopok) felhasználását és nehezményezte azt is, hogy a városvezetés nem mutat kellő hajlandóságot arra, hogy a régi városképet régi fényképek alapján restaurálja, ahogy az Európa számos városában megtörténik.

Mi kerül rá?

A könyvbemutatón szó esett a műemlékvédelmi listáról is. Péter I. Zoltán szerint műemlék az, amit azzá nyílvánítottak. Ez az egyszerű alapelv azonban kissé más megvilágításba került, amikor Dukrét Géza jelezte, hogy a Bihar megyei református és katolikus templomok kilencven százaléka nincs felvéve a műemlékek listájára. Péter I. Zoltán erre reagálva kifejtette, hogy az esztétikai szempontok alapján könnyű megítélni azt, hogy melyik épület érdemel műemléki besorolást, azonban ahhoz, hogy valami műemlék legyen, nem kell szükségszerűen esztétikai értéket hordoznia, mert sok esetben az épület történeti értékét veszik figyelembe. Ez utóbbi szempontból viszont a szubjektív értékelés kerül előtérbe. A kellemes hangulatú, érdekes információkban gazdag könyvbemutató dedikációval zárult.