ERDON Eletmód

2019.03.25. 09:58

Digitális kábítószer: számítógép-függőség és amit ellene tehetünk

Aktuális problémáról és annak megoldási lehetőségeiről tartott előadást Uzsayné dr. Pécsi Rita neveléskutató péntek délután a váradi Ady Endre Líceum dísztermében.

Aktuális problémáról és annak megoldási lehetőségeiről tartott előadást Uzsayné dr. Pécsi Rita neveléskutató péntek délután a váradi Ady Endre Líceum dísztermében.

Az okos eszközöknek – amellett, hogy megkönnyítik a mindennapi életünket – sajnos romboló hatásai is vannak, ami fölött sajnos az emberek, szülők egy részének figyelme átsiklik. Uzsayné dr. Pécsi Rita előadásában a túlzott géphasználat veszélyeinek ismertetése mellett kiemelte: meg kell tanítani a gyerekeket, hogyan használják a gépet, annak érdekében, hogy majd ne a gép használja őket. A „fejlesztő” okos eszközök addig semmiképpen nem fejlesztenek, ameddig az idegrendszer nincs kifejlődve, az előadó elmondása szerint 21 – 23 éves korra „lesz kész” az agy, természetesen ez nem azt jelenti, hogy eddig a korig minden okos kütyüt el kellene zárni a gyerektől, kamasztól. A megoldás részben a korlátozásban rejlik. Taivanon a számítógép-függősség és az ebből fakadó öngyilkosságok miatt komoly pénzbüntetéssel sújtják azokat a szülőket, akik nem korlátozzák gyermekük számítógép-használatát. A függőség felfedezéséhez azonban sajnos már nem kell elmenni a távol-keleti országba. Ebben a profitorientált, lelkiismeret nélküli iparágban a lelkiismeret kérdése a miénk – mutatott rá az előadó.

Dopamin-hatás

A valóság kudarcaitól a gyerek visszavonul a virtuális világba, ahol a közösségi oldalon szerzett elismerés, lájkok, vagy a megnyert játékok által sikerélményre tesz szert, egy kis „dopaminfröccsöt” szerez. (A dopamin a motivációért, siker-, boldogságérzetét felelős hormon). A virtuális sikerélmény azonban nem oldja meg a valóságos problémákat. Úgy tűnik, mintha új élettapasztalatot szerzett volna, ez a „mintha-élmény” azonban becsapja az idegrendszert. A számítógép „elektronikus kokainként”, „digitális kábítószerként” hat, ami a döntéshozó képességeket veszélyezteti, figyelemzavart, szorongást, depressziót, agressziót okozhat. Az életkorhoz nem illő technikahasználat súlyos következményekkel jár – világított rá az előadó. Az ilyen gyerek nem tudja kezelni indulatait, nem viseli el hibáit, torzul a valóságképe, a túlzott technikahasználat megakadályozza az életvágy képességének kifejlődését, vagyis megszünteti a motivációt. Továbbá csökkenek a végrehajtó-funkciók (koncentrálás, tervezés, szervezés, önkontroll, stratégia), az együttérzés képessége. A vibráló képernyő gátolja a mielinizációt, vagyis azt, hogy a kialakult vezető idegpályák védőhüvelyt kapjanak, ez pedig az értelmi fejlődést akadályozza.

A játék nagy eszköz

A gondolkodó agyat a megértett, átélt valóság fejleszti, a problémamegoldó hálózat csak valódi játék során alakul ki – jegyezte meg. Ugyanilyen fontos szerepe van a fejlődésben a képzőművészetnek, a zenének, a sportnak, a természetjárásnak, a természet valóságos megismerésének. A technikahasználat fejleszti a térérzékelést, a mintafelismerést és a hüvelykujj-irányítást – mondta el az előadó, de fel kell tennünk a kérdést: milyen áron? Elgondolkodtató továbbá az is, hogy Steve Jobs sem vitte haza gyerekeinek az Ipodot, és a szilícium-völgyi kutatók gyerekei is olyan „fertőzetlen” iskolákba járnak, ahol a kreativitásra fektetik a hangsúlyt – mutatott rá a neveléskutató.

Páros magány

Annak háttere, hogy nem válik minden számítógéphasználó függővé, az ember társas lény mivoltában keresendő. A társas lény igényli a társat, a kötődést, ha az alapszükségletek megkapják „táplálékukat”, akkor az illető nem válik függővé, nincs szüksége a technika által ajánlott pótszerre. Az emberek napjainkban elszigeteltségben élnek, akár családon belül is páros magányban, ahol csak ellátás és ügyintézés van – mondta el az előadó.

Fontos tehát a kötődés, a valódi együttlétek, a megoldható, mindennapi problémák, feladatok, amiben a gyerek ügyes lehet, a bizalom és a bátorítás. Meg kell tanítani a gépek kikapcsolását, olyan praktikus megoldásokat lehet bevetni, mint például technikamentes időszakok, tiltott helyek (pl. konyha) kijelölését, és a szabályokat a szülőnek is be kellene tartania. A neveléskutató elmondása szerint egy a kettőhöz arányt lenne jó felállítani: vagyis ha a gyerek egy órát gépezik, két óra „valóság” kövesse azt.

János Piroska

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!