A cári hadsereg elrejtett zsoldját keresi a csatamezőn egy fiatalember

Az austerlitzi csatára, amely a Három császár - francia, orosz, osztrák - csatája néven is ismeretes, 1805. december 2-án került sor, s Napóleon legfényesebb győzelmeinek egyike. A történeti források szerint az ütközet helyszínére érkező több tízezres orosz haderő több mint egytucatnyi hordóban vagy ládában arany és ezüst érméket is hozott magával, hogy legyen miből fizetni a zsoldot, illetve megvenni a katonák élelmét.

"Miután azonban Napóleon megverte őket, gyors menekülésre kényszerültek. Ekkor született meg az a döntés, hogy az érméket elrejtik, és később titokban visszatérnek értük. Erre azonban már nem került sor" - magyarázta a Lidové Noviny című cseh napilapnak Pavlis. Elmondta: néhány éve egy új könyvet olvasott az "austerlitzi kincsről", s akkor született benne meg az elhatározás, hogy megpróbálja megtalálni. A geológus végzettségű férfi áttanulmányozta a szakirodalmat, a levéltárakat, majd beszerezte a szükséges felszereléseket, engedélyeket, és nekifogott a munkának. A kincs állítólag egy patak partján volt elásva, így a korabeli térképek áttanulmányozására is szükség volt. Pavlis tervei szerint először mintegy 40-50 méter széles és 600-700 méter hosszú területet fog átkutatni korszerű fémdetektorral, majd kapott adatokat kiértékeli és ásni fog. A detektor négy méter mélységig képes érzékelni, ha a földben fémtárgyak rejtőznek. "Semmiképpen sem lehetnek a hordók mélyebben. Arra az oroszoknak nem volt elég idejük" - vélekedik. Az állítja, hogy kutatásai biztos eltartanak néhány hónapig. "Hétközben ugyanis dolgozom, s csak a hétvégén tudok foglalkozni a hobbimmal" - jelentette ki.

Austerlitzben - amely ma a Slavkov u Brna nevet viseli - nem most kutatnak először az elrejtett orosz kincs után. Szakértők és amatőrök az elmúlt két évszázadban egyaránt többször is foglalkoztak a dologgal, de egyelőre senki sem járt sikerrel. Mindezek ellenére a történészek máig azt állítják, hogy a legenda nagy valószínűséggel igaz lehet. Pontosabb és részletesebb helyleírás azonban nem maradt fenn. Walter Pavlis nem kezdő a szakmában. Amatőrként már több kincskutató akcióban is részt vett. Azt állítja: nem pénzért dolgozik, a rejtélyek megoldása, a felfedezések esélye izgatja. "Nem pénzért csinálom, hiszen ha megtalálnám a kincset, azt úgyis át kell adnom az államnak. A felfedezés esélye izgat. Azt is tudom, hogy a felkészülés és a tanulmányok, nem elegendőek. A sikerhez szerencse is kell. Ez a legfontosabb" - vélekedik.