Történeteivel minden korosztályt meg tudott szólítani

Dargay Attilát a Magyar

Filmművészek Szövetsége

saját halottjának tekinti.

Temetéséről később

intézkednek. A magyar animáció

egyik megújítója volt,

alkotásaiban a valós társadalmi

viszonyok sajátos groteszk,

karikatúra-szerű filmes nyelvi

eszközökkel megjelenítése az

animáció

nagykorúsodásának jele volt

– emelte ki méltatásában a

filmművészek szövetsége. Mint

közölték, a rendező

humorát is kamatoztatta rajzfilmjeiben, szakmai

elismerései mellett alkotásainak

nézettségi mutatói is ezt

igazolták. Történeteivel minden

korosztályt meg tudott szólítani,

nevettetni. Szeretnivaló figurái,

történetei a mai napig

„élnek”.

Életpálya

A magyar animációs

filmművészet egyik

legnépszerűbb alkotója 1927.

június 20-án született

Mezőnyéken. A

rajzfilmgyártásba 1951-ben

kapcsolódott be, először

gyakornokként, majd tervezőként,

1957-től rendezőként dolgozott a

Pannónia Filmstúdióban.

Pályája egybeesett a háború

utáni magyar rajzfilmgyártás

megteremtésével és

felvirágzásával. Első

önálló munkáját, a

bátor hangvételű Ne hagyd magad

emberke! című filmet 1959-ben

készítette. A hatvanas évek

elején az „animációs

új hullámban” Jankovics Marcellel

és Nepp Józseffel együtt teremtette

meg az első magyar rajzfilmsorozat

népszerű hősét,

Gusztávot (1964). Ezt követte többek

között a Pom Pom meséi (1978-82)

és A nagy ho-ho-ho-horgász (1982-84).

Maradandót alkotott a

rajz-játékfilmek területén

is: Lúdas Matyija 1976-ban a második

magyar egész estés rajzfilm volt, amely

számos külföldi és magyar

díjat kapott. 1980-ban jött az

óriási népszerűséget

hozó Vuk, amelyet a Szaffi (1984) és Az

erdő kapitánya (1987) követett.

Képregényeket is rajzolt, ezek

többsége a Pajtás magazinban jelent

meg. Legismertebb figurája Kajla kutya.

Rendszeresen dolgozott a Dörmögő

Dömötörnek.

Vuk a kedvenc

Az MTI-nek 80. születésnapja előtt

adott interjújában Dargay Attila

elárulta: bár mindig azt az

alkotást szerette legjobban, amelyen

éppen dolgozott, szívéhez

legközelebb a Vuk állt. Érdekes

„játéknak” tartotta a 3D-s

technikát, de nem nagyon ismerte. „Ez

már nem a mi világunk, inkább

régi filmeket nézek” – mondta

akkor Dargay Attila, aki 1988-ban nyugdíjba ment

ugyan, de a kilencvenes évekig dolgozott a

hagyományos technikákkal. Utolsó

munkája A hetedik testvér

című, 1994-ben bemutatott egész

estés rajzfilm volt, amelynek

forgatókönyvét Nepp

Józseffel, Koltai Jenővel és

Hernádi Tiborral együtt írta.

Dargay Attilát munkássága

elismeréséül 1968-ban Balázs

Béla-díjjal tüntették ki,

1978-ban érdemes művész, 1983-ban

kiváló művész lett. Az

Ifjúsági Díjat 1981-ben, a

Gyermekekért Díjat 1987-ben kapta meg,

1998-ban MSZOSZ-díjjal jutalmazták.

Filmjeivel elnyert számos díja mellett

2006-ban a Magyar Filmszemle

Életműdíjával is

kitüntették.