Halaszthatatlan a Szent Anna-tó vízminőségének javítása

A tó szervetlen növényi tápanyagtartalma (nitrogén és foszfor) jelentősen megnövekedett az utóbbi évtized során, amelynek fő forrásai az emberi anyagcseretermékek, amelyek a fürdőzésekből, piknikezésekből származnak. Ennek következtében robbanásszerűen elszaporodtak az algák, úgynevezett vízvirágzás következett be, és megváltozott az algák fajösszetétele is, olyan fajok váltak uralkodóvá, amelyek korábban csak kisebb mennyiségben voltak jelen – olvasható Borboly Csaba tanácselnök egy korábbi blogbejegyzésében.

A tó vizének romlásához az utóbbi évtizedben valószínűleg szándékos betelepítés következtében megjelent, túlzott mértékben elszaporodott ezüstkárász (Carassius gibelio) is felelőssé tehető. Az ezüstkárász a térségben nem őshonos, invazív halfaj, amely ahová bekerül, ott képes felborítani a fennálló ökológiai egyensúlyt. A kutatók elmondták: ha nem lépnek, és nem avatkoznak be aktívan a kedvezőtlen folyamatok megállításába, visszafordításába, akkor az egyedülálló szépségű Szent Anna-tó nagyon hamar egy zöld, időnként habzó és bűzös „pocsolyává” alakulhat.

Megoldást jelenthet a halak eltávolítása, vagy legalábbis a jelen lévő populáció alacsony szinten való tartása, illetve a szervetlen tápanyag bemosódásának jelentős csökkentése.