Megoldhatja globális ivóvízhiányt egy táskaméretű eszköz

Bolygónk több mint 70 százalékát víz borítja, aminek több mint 96 százaléka az óceánokból származik. Ennek ellenére a világon körülbelül 1,1 milliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, és 2,7 milliárd ember küszködik a vízhiánnyal. A probléma egyik lehetséges gyógymódja a sós víz sótalanítása, ám az eljárás nehézkes és költséges, ráadásul nagyrészt a tehetősebb országokra korlátozódik. A Massachusettsi Műszaki Egyetem azonban kifejlesztett egy könnyen hordozható, aktatáska méretű egységet, amely egy gombnyomással képes sótalanítani a vizet – olvasható az Origo cikkében.

A mindössze 10 kilót nyomó eszköz működéséhez kevesebb energiára van szükség, mint egy telefontöltőhöz, és egy kicsi, hordozható napelem oldja meg a töltését.

Ráadásul olyan ivóvizet termel, amely meghaladja az egészségügyi világszervezet minőségi előírásait is.

A piacon már vannak más hordozható sótalanító egységek is, ám az MIT készüléke kizárólag elektromos energiát használ az ivóvízből származó részecskék eltávolítására. Nincs tehát szükség szűrőkre, ami nagymértékben csökkenti a hosszú távú karbantartási igényeket.

Az eszköz egy 10 éves utazásnak a betetőzése, amelyet én és a csoportom tettünk meg. Évekig dolgoztunk az egyes sótalanítási folyamatok mögött meghúzódó fizikai tényezők kidolgozásán, szóval most óriási dolog mindezt a fejlesztést egy dobozba tenni, beleépíteni egy rendszert és az óceánban bemutatni

– mondta Jongyoon Han, az elektromérnöki, számítástechnikai és biológiai mérnöki professzor, valamint az MIT Elektronikai Kutatólaboratóriumának (RLE) tagja a ZME Science tudományos portálnak.

Az új készülék sikerének a titka az ionkoncentrációs polarizációnak (ICP) nevezett technika, amelyet több mint egy évtizede vezettek be az egyetemen. A szűrési eljárás használata helyett az ICP elektromos mezőt alkalmaz a vízcsatorna felett és alatt elhelyezett membránokon. A membránok taszítják a pozitív vagy negatív töltésű részecskéket (beleértve a sómolekulákat, a baktériumokat és a vírusokat), ahogy elhaladnak mellettük. A feltöltött részecskéket egy második vízsugárba vezetik, amely végül kiürül. Ez eltávolítja mind az oldott, mind a lebegő szilárd anyagokat, lehetővé téve a tiszta víz áthaladását a csatornán. Ráadásul a technológia csak alacsony nyomású szivattyút igényel, így az ICP nem használ annyi energiát, mint más meglévő technikák.

Ezen felül a kutatók egy második, elektrodialízis néven ismert eljárást alkalmaznak.

A szakemberek befejezték a laboratóriumi kísérleteket, majd elvitték új készüléküket a bostoni Carson Beach-re, ahol a part közelében helyezték el és a tápcsövet a vízbe dobták. Az eszköz körülbelül fél óra alatt megtöltött egy ivópoharat tiszta, iható vízzel. A kutatók most azon dolgoznak, hogy a készüléket még inkább felhasználóbarátabbá tegyék, és megpróbálják tovább javítani az energiahatékonyságát. Ezt követően szeretnék a technológiát kereskedelmi forgalomba hozni.

Borítóképünk illusztráció (Shutterstock)