Antropológia

2021.12.21. 19:00

Rejtélyes lábnyomokat találtak, kiderült, egy hatalmas ember hagyta (videó)

A korábban feltételesen medvének tulajdonított több millió éves tanzániai lábnyomokról bebizonyosodott: mégis egy két lábon járó emberelőd hagyta őket maga után.

Az emberelődök két lábon járásának eddig ismert legősibb egyértelmű bizonyítékát, egy sor megkövesedett lábnyomot Mary Leakey ősrégész és csoportja találta a tanzániai Laetoli lelőhelyén 1978-ban. Az ösvény, melyen minden kétséget kizáróan két lábon járásról tanúskodó lábnyomok sorakoznak, 3.7 millió évvel ezelőttre datálható – írja az Origo.   

Az „A lelőhely" néven jegyzett közeli ásatási helyszínen még 

1976-ban részlegesen feltártak egy másik, rejtélyes lábnyomsort is, 

azonban ezeket a nyomokat az emberősök után kutató régészek akkor feltételesen medvének tulajdonították, és további vizsgálatukat elvetették. Ezt a másik lábnyomsort tárták most fel újra és immár teljesen, és a Nature folyóiratban közölt részletes összehasonlító elemzéssel igazolták, hogy bizony ezek is egy két lábon járó emberfélétől származnak.

Az elmúlt 30 évben feltárt ősleletek számos bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy az emberfélék faji hozzátartozásukat és mozgásformáikat tekintve igen változatosak voltak, ezért indokoltnak láttuk ezeknek a szokatlan lenyomatoknak az újravizsgálását – mondta el Ellison McNutt, az Ohiói Egyetemen működő Heritage College of Osteopathic Medicine tanársegédje és a tanulmány vezető szerzője. A munkát még a Dartmouth College ökológia, evolúció, környezet és társadalom szakos doktoranduszaként kezdte, ahol a korai emberek járásának biomechanikája volt a fő kutatási területe, és az összehasonlító anatómia eszköztárával – egyebek mellett medvéken is – vizsgálta, hogyan létesít kapcsolatot járás közben a sarok a földdel.

McNutt fantáziáját megragadta a laetoli A lelőhely nyilvánvalóan kétlábú járást megörökítő lábnyommintázata. Laetoli a G és S lelőhelyeken talált emberféle-lábnyomokról vált híressé, amelyeket általánosan elfogadott álláspont szerint az Australopithecus afarensis példányainak tulajdonítanak. (A Lucy néven ismert részleges csontváz tulajdonosa tartozott például ehhez a fajhoz.) De mivel az A lelőhelyen talált lábnyomok annyira másképp néztek ki, egyes kutatók úgy vélték, hogy azokat inkább egy hátsó lábain felegyenesedve járó fiatal medve hagyhatta.

Az A lelőhelyi lábnyomok eredetének végleges tisztázása végett

 2019 júniusában egy nemzetközi kutatócsoport látogatott el Laetoliba, ahol újra feltárták és teljesen letisztították az öt egymást követő lábnyomot.

Az expedíciót a Coloradói Egyetem (Denver, Egyesült Államok) antropológiatanára, Charles Musiba vezette, aki a mostani Nature-közlemény egyik társszerzője.

A vizsgálatok során egyértelmű bizonyítékot találtak arra, hogy a megkövesedett lábnyomokat mégiscsak egy emberféle hagyta. Az árulkodó jelek közé tartozott például a sarok és a nagylábujj markáns lenyomata. A lábnyomokat megmérték, lefotózták és három dimenzióban beszkennelték.

A kutatók a laetoli A lelőhely lábnyomait ma élő feketemedvék, csimpánzok és emberek lábnyomaival hasonlították össze. 

A feladat megoldásában segítségükre volt a Kilham Medveközpontot üzemeltető házaspár, Ben és Phoebe Kilham. A Medveközpont a new hampshire-beli Lyme-ban található, és feketemedvék mentésével, rehabilitációjával foglalkozik. A központban kiszemeltek négy fiatal félvad feketemedvét, akiknek a lábmérete hasonló az A lelőhelyen talált lábnyomokhoz. A medvéket juharszirup vagy almalé csábításával rávették arra, hogy hátsó lábaikra állva végigsétáljanak egy sáros ösvényen, amely aztán megőrizte a lábnyomaikat.

Több mint 50 órányi videofelvétel is készült a medvékről. Az állatok a megfigyelési idő kevesebb mint 1 százalékát töltötték hátsó lábaikon járva, ami valószínűtlenné teszi, hogy a laetoli lábnyomok medvétől származzanak, különösen, hogy a lelőhelyen nem találtak négy lábon járó nyomokat ugyanattól az egyedtől.

– Amikor a medvék felegyenesedve járnak, nagyon széles lépéseket tesznek, miközben előre-hátra dülöngélnek – magyarázta Jeremy DeSilva, a Dartmouth antropológia tanára és a cikk rangidős szerzője.

– Nem képesek úgy járni, ahogy az a lény járt, aki az A lelőhelyen hagyta a lábnyomait. Sem a csípőizomzatuk, sem a térdük alakja nem engedi meg azt a fajta mozgást és egyensúlyt.

A medvék lába a sarok felé elkeskenyedik, lábfejük és lábujjaik pedig legyezőszerűen szétterülnek, miközben a korai emberfélék lábai szögletesek voltak, nagylábujjuk pedig szembeötlő méretű.

Egy további különös dolog az A lelőhely lábnyomaival kapcsolatban az, hogy az ott lépegető lény – aki most már minden kétséget kizáróan egy emberféle lehetett – járás közben keresztezte a lábait. 

– Bár az emberekre nem jellemző ez a járásforma, mégis előfordulhat olyankor, amikor valaki épp próbálja visszaszerezni az egyensúlyát – fejtette ki McNutt. 

– Lehetséges, hogy az A lelőhely lábnyomai olyan epizódot örökítenek meg, amelyben egy emberféle egyenetlen talajon haladt keresztül.

Az ugandai Ngamba-szigeti Csimpánzrezervátum félvad csimpánzaitól, valamint a Stony Brook University fogságban élő két fiatal csimpánzegyedétől begyűjtött lábnyomok azt mutatták, hogy a csimpánzok lábalakja a medvékéhez hasonlóan sarok felé elkeskenyedik. A Laetoliban talált valamennyi lábnyomra azonban – beleértve az A lelőhelyen feltártakat – a lábfejhez képest széles sarok jellemző.

Az A lelőhely lábnyomain világosan kirajzolódik továbbá a méretes nagylábujj és egy kisebb második ujj. A két lábujj méretkülönbsége az emberekére és csimpánzokéra emlékeztet, nem a medvékére. Ezek a részletek szintén arra vallanak, hogy a lábnyomokat egy két lábon járó emberféle hagyhatta. Azonban az A lelőhely lábnyomaiból kikövetkeztethető lábfejarányokat, morfológiát és járásmódot figyelembe véve az is világossá vált, hogy ez az emberféle különbözött a G és S lelőhelyeken azonosított Australopithecus afarensistől.

– Az A lelőhely lábnyomai körül végzett kutatásunk végérvényesen bizonyította, hogy több két lábon járó emberféle is vándorolt ezen a vidéken, más-más lábformákkal és különböző módokon – szögezte le DeSilva, akinek a fő kutatási témája az emberi járás eredete és evolúciója. 

– A bizonyítékok igazából a lábunk előtt hevertek az 1970-es évek óta.

Csak újra fel kellett fedezni ezeket a csodás lábnyomokat, és alaposabban elemezni őket.

Borítókép: Australopithecus / Illusztrációfotó

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában