Bizonytalan a májusra tervezett egyházi programok megszervezése is

Ciucur Losonczi Antonius

„Liturgikus ünnepléseink a nagyhét szertartásaiban, különleges módon pedig a húsvéti vigíliában csúcsosodnak ki. Jézus szenvedésének, kereszthalálának és a halálból való feltámadásának ünneplése megváltásunk titkához vezet el bennünket, ahonnan erőt és bizalmat merít a múlandóság jeleit hordozó ember. Amint ezt a hívek buzgóbb bekapcsolódása is jelzi, Isten és ember találkozása ilyenkor rendkívüli módon érint meg bennünket, és minden lelkipásztor különleges feladatának tekinti a húsvét megünnepléséhez kapcsolódó szertartások előkészítését és megtartását. Ebben az esztendőben mégis egy egészen váratlan és eddig elképzelhetetlen helyzettel szembesülünk. A koronavírus okozta járvány gyors terjedése arra kényszerít bennünket, hogy az illetékes világi hatóságok szigorú előírásait követve, a nagyheti liturgiát szokatlan módon, székesegyházunkban és plébániai templomainkban is zárt ajtók mögött, a hívek jelenléte nélkül végezzük el” – tudtuk meg Böcskei László római katolikus megyés püspöktől.

Figyelembe véve tehát a COVID-19 okozta járvány gyors terjedését, valamint tekintettel azokra az észrevételekre, melyek a Püspöki Konferenciáktól érkeztek, a illetékes Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció külön dekrétumban határozta meg az idei nagyheti és húsvéti liturgikus ünneplés lehetőségeit. Ennek értelmében a székesegyházban és az egyházmegye plébániatemplomaiban a nagyheti liturgiát a templomban nép nélkül tartják meg. Az illetékes lelkipásztor mellett, a lehetőségek szerint és a civil hatóságok által adott aktuális előírások betartásával (igazoló papír, saját felelősségre kitöltött nyilatkozat) a szertartásokon jelen lesz még a sekrestyés és a kántor. Virágvasárnap nincs körmenet; a nagycsütörtöki olajszentelési szentmise a szokott időben, de papok és hívek nélkül kerül bemutatásra a székesegyházban, este elmarad a lábmosás szertartása, az Oltáriszentség a tabernákulumban marad és nincsen oltárfosztás; nagypénteken csak a celebráló pap csókolja meg a keresztet; a vigílián nincsen tűzszentelés, valamint elmarad a vízszentelés is. Vidékünkön elterjedt a szentsír állítása és a szentsír nagyszombati őrzése, valamint a feltámadási szertartás és az ezt követő körmenet – ebben az évben a rendkívüli körülmények miatt mindez elmarad. Ahol csak lehet, biztosítani kell a szertartások élő közvetítését, lehetőséget adva ezáltal a hívek bekapcsolódására.

„A COVID-19 okozta járvány gyors terjedése miatt több fontos rendezvényt kellett lemondanunk. Március 14-én a kántorok lelkinapját tartottuk volna, március 28-án a Rózsafüzér Társulatok találkozóját, április 4-én a pedagógusok lelkinapját, valamint az ifjúság számára a nagyböjti lelkinapokat. Elmaradt a márciusra tervezett családreferens-képzés, az ifjúsági pasztorációs képzés, valamint a gyermekotthonok lakóinak találkozója is. Bizonytalan a májusra tervezett programok megszervezése is. Mindazokat, akik számoltak ezekkel a találkozókkal, és várták a lelki töltekezés ezen alkalmait, bátorítani szeretnék: a minket szerető Isten biztosan megteremti a lehetőséget, hogy még nagyobb örömmel és hálaadással tudjunk találkozni és hálát adni az Ő gondviselő jóságáért.

Addig is lelkiismeretesen tegyük azt, amit a szigorítások idején megtehetünk, hivatásunk teljesítésében legyünk kitartóak, és főleg bizalommal imádkozzunk egymásért” – tanácsolta a főpásztor.

Református egyház

„Egyházkerületünk annak idején az áldozócsütörtök és pünkösd közötti vasárnapot határozta meg a konfirmálás időpontjául, reménységünk szerint addig hátha rendeződik a helyzet. Ha nem, akkor természetesen nem fogjuk tudni megtartani az ünnepségeket, el kell halasszuk ezeket” – nyilatkozta lapunknak Csűry István református püspök. Ezt azzal is indokolta, hogy a konfirmálás egy közösségi esemény, illetve van egy plusz követelménye is, éspedig az, hogy a gyermek Isten és a gyülekezet színe előtt, és a gyülekezetben különösen a szülő és a keresztszülő előtt tesz hitvallást. A keresztszülő annak idején ígéretet tett a keresztség sákramentuma kiszolgáltatása alkalmával, hogy úgy nevelteti a gyermeket, ahogyan kell, a konfirmációban tehát nemcsak az Isten színe előtt való hitvallás valósul meg, hanem az egyfajta szimbolikus átvétele is annak, hogy a konfirmandus a keresztszülőtől átveszi azt a feladatot, most már önállóan és felnőttként, amit eddig a keresztszülő segítségével a szülő biztosított.

Problémát jelent ugyanakkor az is, hogy amennyiben elmarad a konfirmálás, akkor megfosztják valamitől elsősorban a közvetlen hozzátartozókat, szülőket, nagyszülőket. „Egy nagyszülőnek elképzelhetetlen, hogy ne lássa vagy hallja az unokáját. Ilyenkor zajlanak a nagy utazások, mert napjainkban sajnos a családok szétszóródtak. Nagyon sokrétű probléma vetődik tehát fel, mely a bajnak, ha még létezni fog, sokszoros melegágyat ad, ami elfogadhatatlan a számunkra. Mi, hívő reformátusok azt mondjuk ebben az esetben is, hogy inkább vigyázni kell arra, hogy másokat meg ne fertőzzünk, inkább türelemmel kell lenni, mert az anyaszentegyháznak úgyis van még sok olyan szép dátuma, amit a konfirmációra felhasználhat. Én akár az október 31-ét is ennek szentelném, hiszen akkor a reformáció emléknapjának az úgynevezett megemlékező istentiszteletét pontosan az ifjak hitvallásával lehetne megtölteni” – fogalmazott az egyházfő. Hozzátette: ő is sokat imádkozik azért, hogy minél hamarabb túl legyünk ezen a helyzeten, és a pünkösd előtti vasárnap meg tudják tartani a konfirmálásokat. „Teljesen ki vagyunk szolgáltatva az eseményeknek, de nem is ez a lényeg, hanem a keresztény ember engedelmessége a világ és a társadalom egészségéért, jólétéért. Külön üdvözöltem egy kis cikkemben Ferenc pápa rendkívüli Urbi et orbi áldását, éppen ezért, mert ő is érzékelte azt, hogy egy olyan helyzetben kell megszólalnia és az áldást közvetítenie, amikor valóban bajban van a világ. Hogy milyen mélységű, nem lehet tudni, viszont a keresztény ember kötelessége elhárítani a veszélyt, bármilyen természetű is az” – hangsúlyozta.

Borítókép: illusztráció