Kopjafát avattak Jankafalván

Az elmúlt vasárnap Jankafalván is az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékeztek az ünneplők. Az esemény fénypontja a 48-as kopjafa avatása volt.

Az igen zord márciusi időjárás ellenére is szép számban gyülekeztek vasárnap délelőtt a jankafalvi (Bihardiószeg község) református templomban az ünneplők. A bejáratánál két fiatal osztogatta az érkezőknek az RMDSZ-nőszervezete által készített kokárdákat. Az ünnepi istentiszteleten Jakó Sándor Zsigmond helyi lelkipásztor hirdette az igét, a prédikáció előtt a jankai fiatalok zenével hangolták emlékezésre az istentisztelet résztvevőit. Az igehirdetés fő gondolata így hangzott: Szeret az Úr, azért nincs még végünk. Az igehirdető kiemelte, hogy annyi balsorsnyi csapás után is látnunk kell, hogy Isten kegyelme, szeretete, hogy magyar népünk ma is él, küzd, hajlékot és hazát épít. A rossz idő miatt a kopjafaavató beszédet a fűtött templom biztonságában mondta el a lelkész, melyben kiemelte, hogy a kopjafa nemcsak általánosságban emlékeztet a 48-as hősökre, hanem biztos adatok vannak arra nézve, hogy jankai férfiak is voltak nemzetőrök, szabadságharcosok, bár nevük és pontos számuk nem maradt fent. Két nevet említett meg külön is, akik mind a 48-as forradalomhoz, mind Jankafalvához biztosan kapcsolhatók. Az egyik Margitay Gábor honvédmérnökkari őrnagy, a másik Jankafalvi Csizmadia József főhadnagy.

A legkisebb is számít

Az emlékezés után a köszönet szavaira válltott át a házigazda: legelőször is Bíró Rozália szenátort méltatva, akinek a kopjafaállítást köszönhették, és aki jelenlétével is éreztette, hogy a "legkisebb (közösség) is számít". A köszönet szava szólt Godra János fafaragónak, Pál Vencelnek, aki a kopjafa szállítását és vasalását intézte, Petrila Pálnak, aki a sziklakő talapzatot készítette és Bacio Tündének, aki az ünnepség megszervezésében tevékenykedett. Bíró Rozália szerint elgondolkodtató, hogy a 48-as hősök édesanyái milyen titkot ismertek, hogy ilyen hős férfiakat neveltek a nemzet számára. Majd a múltról a jelenre terelte a szót, arra, hogy nekünk, utódoknak feladatunk ragaszkodni anyanyelvünkhöz, iskoláinkhoz és szülőföldünkhöz. Mados Attila, Bihardiószeg polgármestere is köszöntötte az ünneplőket és örömét fejezte ki, hogy a jankai templom nem üres épület maradt, hanem egyre inkább látszik a közösségformáló ereje. A templomi ünnepség 1848-hoz méltó megemlékező műsorral zárult, ezt követte a templomkertben felállított kopjafa leleplezése és megáldása. A Himnusz éneklésével zárult az ünnepség, majd jól esett mindenkinek a gyülekezeti terembe való behúzódás, ahol a nőszövetség meleg teával és kaláccsal kínálta meg az ünneplőket és a vendégeket.

Rencz Csaba